Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
látásra való törekvés, ami ugyancsak az elzártság, a mostoha földrajzi viszonyok következményeként értelmezhető. Ugyanez az elzártság, elszigeteltség őrzött meg számos régies vonást, munkaeszközt és -technikát, hiedelmet és a gazdasági élethez kapcsolódó népszokást. A mostohább adottságú erdővidéken még a határok szűkössége is nehezítette a megélhetést, nem is említve az erdők vadjának állandó kártételét. A magasabban fekvő területeken a táj arculatát az erdő uralta, ebből is következett, hogy a hegyvidéki falvak népének életében - komplementer módon - a mezőgazdálkodást sokféle kiegészítő tevékenység kísérte (változatos fatechnika, fuvarozás, erdőmunka, különféle erdei iparok, közvetítő kereskedelem, vándormunka és -ipar). Mindezek együtt sajátos üzemszervezeti keretekben nyilvánultak meg. Az erdős, magas térszínek kevéssé voltak alkalmasak a földművelő gazdálkodásra, falvainak népe gyakran az alapvető gabonafélék hiányától is szenvedett. Szemléletesen fogalmazza ezt meg a zempléni falvakban közismert versike: Mogyoró ska, Regécke, mind a kettő szegényke. Nincs is ottan kenyérke, csak egy lapos lepényke, az is nagyon szegényke. A termelési célok és eredmények vonatkozásában a tájon belül jelentős eltérések adódtak, amelyek ugyancsak övezetesen jelentek meg. Szerkezetében is eltért egymástól a keleti és a nyugati oldal - folyóvölgyekre nyúló - falvai, a termékenyebb völgyek települései, valamint a hegység belsejében fekvő telepek földművelő kultúrája. Ezek a formációk különbséget mutattak a mezőgazdálkodás modernizációjában, a technikák és az eszközök váltásának időrendjében is. Ikvai Nándor szerint, a leghaladottabb, a domb- és középhegységi metódusban számos kárpáti és alföldi vonást egyesítő földművelő gazdálkodás a Hernád és a Bodrog völgyének falvait jellemezte: ezek csak egy-másfél évtizednyi késéssel követték a mezőgazdaság országos szintjét (eszközváltás, termesztett növények, a földmüvelés rendszere, termelési módok stb.). 3 Ezeket a tágabb folyóvölgyek néhány faluja követte (pl. Fony, Arka, Füzérkomlós, Pálháza), ahol erőteljesebben érvényesültek a hegyvidéki hatások. Ugyanakkor a hegység belsejében fekvő, részben szlovák lakta települések (pl. Mogyoróska, Háromhuta, Vágáshuta, Komlóska, Kovácsvágás) gyakorlatában maradtak meg leginkább az archaikusabb, szinte egészükben a hegyvidéki (kárpáti) földművelő kultúra ismérveit felmutató vonások (IKVAI N. 1981. 25-26). 3 A kutatás megosztott annak megítélésében, hogy elkülöníthető-e a magashegyi és a domb- és hegyvidéki gazdálkodás, s ilyen módon a Zempléni-hegység falvaiban középhegységi típusú földmüvelés volt a jellemző, vagy a kárpáti hatások szerepe dominált. Vö. BALASSA Iván 1964.171; IKVAI Nándor 1967.176.
