Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

Radistyán: „A tölgyes bikkes erdő sok makkot ad, sok sertéseket táplál. " Tardona: „3226 ha erdő, melly igen jó karban van, s igen sok makkot terem." (FÉNYES Elek 1851. III. 198, 272, IV. 179.) A 19. század utolsó harmadában a Bükk kincstári erdőségeiben még általános gyakorlat volt a makkoltatás, az őszi legelők zömét a makkos erdők tették ki. 1869 augusztusában például, a szentléleki pagonyban, a következő makkos erdőket írják össze az őszi legeltetés céljára. Erdőség megnevezése Sertés Ár/db Összeg Fehérkő, Szeleta, Lencséstó Deménypatak 60 2 120 Háromkút, Sólyomkút, Odvas kő, Szentlélek, Forrásnyak, Vereskő, Nyárújhegy, Kis-CsipkésAmy ék 110 2 220 Já vorhegy-árnyék, Sebesvíz-oldal, Jávorhegy-verő és kút, 40 2 80 Kiskőrös, Nyavalyás, Szentistván, Létrás, Szentistván-verő 120 2 240 Győri Kurtabérc, Nagydél-árnyék, Lusta, Kisdél-alja, Kerekhegy, Dubczina 70 2 140 Összesen: 400 800 Bár a források elsősorban a makkoltatott sertésekről adnak számot, bőséggel vannak adatok az őszi juhlegeltetésekre is, amelyek egyértelműen a juhok makkoltatására utalnak. Megerősítik azt a recens adatok is: a felnémeti, bélapátfalvi Bükkbe Füzesabony, Maklár, Mezőtárkány térségéből hajtottak fel juhokat. Az egri érsekség dél-hevesi birtokairól - a sertéskondák mellett - rendszeresen hajtottak fel mustrára juhokat, de a 19-20. század táján más tájakon is szokás volt az uradalmi juhnyájak makkoltatása (SZABADFALVI József 1963. 136; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 51). Hajtottak makkos juhnyájakat a Tiszántúlról és Dél-Hevesből is a Bükk makkjára (SZABADFALVI József 1968. 71). Az erdővédelem szigorításával és a fajtaváltással is összefüggő tartásmódváltozással a 19. század végétől fokozatosan kiszorul az állatállomány a makkos erdőkből. Igaz, a falvak makkos erdeje is jelentősen megcsappan. Ugyanakkor a Bükk belsejében és a Bükkalja erdősültebb határú falvaiban az 1930-as éveket is megéri a makkoltatás. Bükkszentlászlón még az 1940-es években is makkon igaz, összegyűjtve és otthon feletetve a tölgy és bükk termését - folyt a sertések hizlalása. III. A jószág teleltetése A fentiek is igazolják, hogy a Bükk területén a legelő és rét csak szűken volt alkalmas a jószágállomány tartására. A legeltetést és az összegyűjtött erdei takarmányt más takarmányforrásokkal is ki kellett egészíteni (szénavásárlás és kaszálóbérlet más vidékeken, vándor szénaárusok portékájának vásárlása, a jó-