Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
lések, s a Bán, Kazinc és Pitypalaty völgyek népességszáma is kisebb a déliekénél. A hegység belsejének magasan fekvő területein csak a 18. századtól telepedett meg az ember. Idegen ajkú telepes csoportjai nem földművesek voltak, hanem a török utáni gazdasági reorganizáció folyamatában a kincstár által megtelepített iparosok, munkások és favágók (BAK János 1932. 4-6, 12-13). Az eltérő termelés, különböző munkakultúra más-más életmódot formált a Bükkvidék tájain, s az egyes csoportok különböző javakkal és eltérő módon vettek részt a javak cseréjében is. A földrajzi feltételek alapvetően behatárolták gazdasági kapcsolataik irányát is. A hegység belseje felől D-DK-i irányba futnak a legfrekventáltabb patakvölgyek, amelyek a fő közlekedő utak is. A legszerencsésebb helyzetben ebben a vonatkozásban is a déli terület, a Bükkalja népességének egymást váltó generációi voltak: az Alföld sík vidékével érintkező sávjuk a szomszédos nagytájak közötti történelmi vásárvonal része, a sík vidékre nyíló Eger patak (Eger) és Sajó folyó (Miskolc) kapuja pedig a gazdasági kapcsolatok két központja. A hegység északi oldalát É-EK-i irányba szabdaló völgyek forgalma lényegesen kisebb volt, jóllehet a vizeiket összegyűjtő Sajó völgye frekventált közlekedő út az elmúlt századok során, kapuja, Sajószentpéter pedig a tájak közötti kapcsolatok egyik szervezője (BAK János 1932. 5, 12-13.; FRISNYÁK Sándor 1994). A továbbiakban a fenti elvek mentén mutatom be a Bükk-vidék népének jellegadó tevékenységeit, elsősorban a javak cseréjének fő vonásait. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a tájak közötti gazdasági kapcsolatok a szellemi, műveltségi javak átadásának és átvételének is csatornái, alkalmai, s a kereskedelmi érintkezések számos vonatkozásban befolyásolták az egymással kapcsolatban álló tájak, népcsoportok tradicionális kultúrájának állapotát. Maga a javak cseréje, a korai pénzforgalom a polgárosodás irányába hatott, markánsan elkülönítve egymástól a parasztfalvak és a kézművesmunkára szakosodott települések népességének habitusát (VIGA Gyula 1983; VIGA Gyula 1984a; VIGA Gyula 1984b). 1 Gyümölcs- és borkereskedelem A Bükk lábának lankás dombvidéke, különösen a hegység déli előtere (Bükkalja) nagy múltú szőlő- és gyümölcstermelő vidék. Valójában a gyümölcs és a bor volt az a két élelmiszer, ami a hegyvidék felől jutott az Alföldre, szemben az összes többi mezőgazdasági termeivénnyel. Annak ellenére így volt ez, hogy a Bükk-vidék zömében meglehetősen gyenge minőségű gyümölcsfa-állománnyal rendelkezett, s annak révén tett szert jelentős haszonra az alföldi termékcsere révén (VIGA GYULA 1985a. 285-307). A Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő bevallások (investigatio, 1770), ill. maguk az urbáriumok is megemlékeznek falvaink jövedelemszerzéséről. Noszvaj: „...midőn gyümölcsünk terem, abbúl a mit kapunk, azzal tengettyük 1 Tekintettel a kötet összegező jellegére, tanulmányomban csak a legszükségesebb irodalomra hivatkozom. Részletes irodalommal: VIGA Gyula 1986. 167-174.
