Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

életünket. " Mályinka urbáriuma azt jelzi, hogy a gyümölcstermelés nem csak a déli lejtőkön folyt: „Szőlőhegyeinknek nem annyira borbúi, mint azon termett gyümölcsbűi való hasznunk... " (Borsod Megyei Levéltár, Acta Politica XXII. I. 35, 303, 341).

2 A 19. század derekának statisztikusa a Bükkaljáról írja: ,A meleg és szelíd éghajlat igen kedvező a gyümölcsfáknak, s itten bőséggel találtatik, ámbár termesztésére, nemesítésére a lakosok felette kevés szorgalmat fordítanak. Különösen szép és sok gyümölcsöt adnak el Diósgyőr és Kis-Győr helységei, hol egyszersmind a legnemesebb barack és mandolafák lepik el a szőlőhegyeket." (FÉNYES Elek 1847. II. 244) Másutt, Diósgyőrről írja: „...a határ szántás alá művelt része, szűk volta miatt a lakosokat termésével koránt sem elégíti ki, hanem azok kénytelenek élelmöket mésszel, gyümölccsel való kereskedés és fuvarozás által keresni. A szőlőművelés és a gyümölcstenyésztés is egyik ága a nép iparának, nemcsak a szőlőhegyeken, sőt magában a városban is, de kivált a vele összefüggésben levő Felső-Győrben igen szép s terjedelmes gyümölcsösök vannak." (FÉNYES Elek 1851. I. 261-262) A diósgyőri elöljárók 1825-ben kelt panaszoslevele is sokat elárul: „Ha gyümölcs volna, a mit az Alföldre búzáért el cserélni vihetnénk, a mész után nem átsingóznánk. De már 3 esztendők óta semmi gyümölcs nem teremvén, és az ennek előtte termett s a jövendőkre el készített gyümölcsökből is kifogyván, tsak a mészre szorultunk, hogy az Alföldről azon szerezzük meg kenyerünket. " (VIGA Gyula 1982. 235.) Az idézettek, s a recens gyűjtések alapján megállapítható, hogy a Bükkvidék gyümölcskereskedelme a magyar Alfölddel folytatott, nagy múltú gazdasági kapcsolatok emlékét őrzi, hogy a gyümölcs értékesítése évszázadokig jelentős jövedelmet jelentett a bükki falvak népe számára. A gyümölcskereskedelemnek két zónáját lehet elkülöníteni: az egyik maga a Bükk-vidék, melyben a gyümölcstermesztő és az azt nélkülöző települések - Bükkalja, ill. a Magas-Bükk és a Barkóság - cseréje zajlott, a másik pedig átszelte a termelési táj határát és az Alföld felé nyitotta meg falvainkat. A gyümölcs árusítása június elején, a korai cseresznyével kezdődött, s egészen október elejéig, a szüret befejezéséig tartott. Néha télen is járták a gyümölcsös szekerek az Alföldet: a téli almák, körték csak jóval a leszedésük után értek fogyaszthatóvá. A gyümölcskereskedelem legfontosabb portékája a szilva volt: azt adták legnagyobb tételben, s azzal jártak a legmesszebbre. A bükki tájon nem kereskedtek vele, az Alföldön talált gazdát. Amíg a közeli falvakba, piacokra gyalog, háton is elhordták a gyümölcsöt, az Alföldre szekerekkel szállítottak. A Bükk fuvarosai jelentős közvetítő szerepet vállaltak ebben: vessző szekérkasba, ponyva közé felöntve elhordták a parasztok szilváját, de alkalmanként 30-40 kosarat is elfuvaroztak a gyümölcsöskofáknak. A törékeny málna, ribizli, szőlő vödrökben került szállításra, de a bükkiek több kosárfajtát is igénybe vettek a gyümölcs cipelésére (PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 433-434). A szilvát az 1930-as évekig vékával mérték, s gyakran - 1:1 arányban - közvetlenül gabonáA továbbiakban nem hivatkozom a levéltári jelzetekre. Azokhoz összegzőén lásd a hivatkozott irodalmat.