Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIAI KÖRÉBŐL

közgyűjteményekkel, de akár az elmúlt hetek történései is igazolják, hogy ennek mindenkori esélye nem csak szakmai kérdés. Mindez nem csupán a regionális kultúra-változatok problematikájával függ össze, s nem is csak azzal a megkerülhetetlen kérdéssel, hogy a „helyi" tárgyak és eljárásmódok valóban regionális formációk-e vagy az általánosságban ismert eszköz- és munkakultúra helybeli előfordulásai. De összefügg a regionális tudomány egész problematikájával is, ami ugyan elsősorban a térrel foglalkozó társadalomtudományok közös alapfogalmait, elméleteit és módszereit foglalja rendszerbe, s azok felhasználásával vizsgálja a társadalmi és gazdasági jelenségeket és folyamatokat,

2 de aligha lehet független a történeti terektől és azok működésének komplex örökségétől. 3. Úgy gondolom, hogy az eddig vázolt tudományos és társadalmi helyzet, a múzeum(ok) sajátos és jellegzetes tudományos kontextusa sok tekintetben magyarázattal szolgál a számba vehető eredményekre is. Az eredetileg számomra kijelölt feladat, a megyei múzeumi hálózat kutatási eredményeinek számbavétele csak vázlatos lehet, s érdemben nem térhet ki arra, hogy az 1999-ben már százesztendős miskolci múzeum történetében, amelyik 1952-től viseli Herman Ottó nevét, ill. a vidéki intézményrendszer felépülésének folyamatában melyek voltak a tudomány számára legsikeresebb időszakok, s melyek voltak a kevéssé eredményes szakaszok. De nem engedi meg az ilyetén számvetés azt sem, hogy a különböző múzeumi szakágak, diszciplínák messze nem azonos eredményességének magyarázatát adjam. A továbbiakat tehát mindenekelőtt tájékoztatásnak szánom. a) A miskolci múzeumügy születésének talán legfőbb meghajtója az ősrégészet volt: közismert, hogy Herman Ottó az Avas és a Bükk leleteinek meghatározásával igazolta az őskor emberének magyarországi jelenlétét. Mivel a régészeti ásatások különböző törvényi szabályozásai a múzeumoknak prioritást biztosítottak az előzetes feltárásokban, a - földrajzi helyzeténél fogva - lelőhelygazdag Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a régészet hagyományosan erős múzeumi szakág. A magyarországi kelta kutatás számára alapvető Hellebrandt Magdolna életműve, melynek során nemcsak a megye, de egész Észak-Magyarország kelta leleteinek feldolgozását elvégezte, és jelentette meg az Akadémiai Kiadónál 1999-ben. A bronzkor és neolitikum vizsgálata terén a múzeum szoros együttműködésben dolgozik osztrák, német, szlovák és román kutatókkal. A múzeum ősrégész munkatársai (S. Koós Judit, P. Fischl Klára) rendszeres előadók a bécsi egyetem régészeti tanszékén. Az elmúlt tíz év során a múzeum régészeti osztályának munkáját alapvetően a nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások határozták meg. E feltárások során munkatársaink kidolgoztak egy olyan dokumentációs és feldolgozási módszertant és technológiát, mely számos magyar múzeum számára (Szeged, Zalaegerszeg, Nyíregyháza) szolgált követendő példaként. A település- és várfeltárások során alkalmazott stratigráfiai szemléletmód összekapcsolása a tér2 BENKO, Georges 1999. 10-11. HORVÁTH Gyula előszava.