Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIAI KÖRÉBŐL

régészetben, helytörténetben, néprajzban, művészettörténetben, irodalomtörténetben, nem utolsósorban a természettudományok különböző szakágaiban együtt, jó színvonalon működtetni, az egymást váltó generációkból jó adottságú embereket kiválasztani, számukra a tudományos és az egzisztenciális előmenetelt biztosítani, munkáik publikálását támogatni, s számos más feladat, mindmind egy vidéki múzeumi intézményrendszer feladatkörébe is beletartozik. A tárgyi örökség raktározásának, védelmének, az előzőekkel nem szükségképpen paralel feldolgozásának és új meg új bemutatásának, vagyis a muzeológia sajátos tudományos elvárásrendszerével együtt. Bizonyára nem véletlen, hogy az elmúlt másfél évtizedben - a Szabadfalvi József által felépített kollektívából - több országos múzeumi igazgató, s egyetemi tanszékvezető nőtt ki - bizonyára ki is nőve valamelyest a megyei múzeum mozgásterét! A mai munkatársi gárdában szép számmal vannak minősítettek, a legfiatalabb generáció tehetséges tagjai doktoranduszok, a PhD cím kapujában állnak, de nagy kérdés, hogy milyen további lépcsőket lehet majd kijelölni számukra anélkül, hogy másutt keresnék majd a boldogulásukat. Az intézmény az 1980-as évektől tudományos kutatóhely státussal rendelkezik - ennek korábban is csak informális jelentősége volt -, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának kihelyezett tanszéki csoportjaként működik - ennek tartalma ugyancsak kiürült a felsőoktatás változásaival -, ma is többen másodállású oktatóként dolgoznak a Miskolci Egyetemen. Nem hallgathatom el azonban azt sem, hogy intézményeinkben immár jó évtizede alig jut a költségvetésből a tudományos munkára: csupán a meglehetősen esetleges OTKA pályázatok, ill. az egyes munkatársak kapcsolati tőkéje révén szerzett támogatások segítik a kutatást, leginkább a kiadványok megjelentetését. Az utóbbihoz különösen az NKA Múzeumi Kollégiumának támogatása járult hozzá az elmúlt esztendőkben. 2. A tematikai gazdagság, komplexitás mellett, szót kell ejteni a területi elvekről is. Ez egy árnyaltan összetett problematika, ami kapcsolódik a mai konferencia tematikájához. Anélkül, hogy akár a régió értelmezésébe, akár a hagyományos műveltség regionális szerkezetének értelmezésébe belemennénk, kijelenthetjük, hogy a múzeumban képviselt tudományok területi elvei egyáltalán nem emlékeztetnek a megvalósítás, a működés közigazgatási és finanszírozási kereteire. A múzeumok gyűjtőköre és tudományos feladatköre alapvetően megyei, a tárgyi gyűjtemények és az értelmezés tematikája viszont a kulturális régióhoz, gyakran a Kárpát-medencéhez, nem ritkán akár kontinentális összefüggésrendszerhez illeszkedő. A kettő között látszólag egyszerű az átjárás, a valóságban azonban meglehetősen problematikus. Az 1949-ben kialakított megyehatárok, az azok ellentmondásait a mechanikus összeolvasztásukkal vélhetően továbbörökítő statisztikai régiók jelenlegi és belátható működése vélhetően nem segíti a tudományos feladatkijelölést és megoldást. S nem csupán az országhatárokra gondolok, amelyek - s ez tudományos közhely - nem nyelvi, s nem etnikai, de még csak nem is kulturális határok, hanem arra is, hogy a kutatási programok kijelölése és finanszírozása sem kulturális régió-barát. A múzeumi szervezet az 1970-es évektől nagy hangsúlyt fektet a jó kapcsolatra a határon túli