Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Felkészültsége, tudományos elkötelezettsége mellett emberi habitusa is iskolateremtő személyiséggé teszi. Ha számba vesszük rendkívül termékeny tudományos munkásságának eddigi eredményeit, az nem tükrözi, hogy a főiskolai oktatás és hivatal mennyi idejét és energiáját emésztette fel. Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy a magyar néprajz igazából még ezután fedezi majd fel Frisnyák Sándor munkásságának eredményeit. Ebbe az irányba hat a táj és ember, a tájban élő, azt formáló, ugyanakkor gazdaságában, társadalmában és műveltségében a földrajzi környezettel együtt változó kulturális csoportok történeti-néprajzi vizsgálata, a paraszti polgárosulás különféle értelmezése. Nem nélkülözhető a földrajzi feltételek és az ember korrelációjának értelmezése sem a történeti ökológia, sem a hétköznapi történelem látószögében. De önmagában is erősíti ezt a figyelmet a tradicionálisnak tartott paraszti kultúra teljes átalakulása, nem utolsósorban a kutatásban igényként egyre inkább megfogalmazódó egzaktság, a mikrovizsgálatokra lehetőséget adó források és adatok értelmezése. Felértékelődött a táji keretek jelentősége a kultúra, az életmód regionális változatainak megragadásában is. Ezt erősíti a lassan már közkeletű és természetes elvárásként megjelenő interdiszciplinaritás is. Ma még csak néhány etnográfus hivatkozza rendszeresen Frisnyák Sándor könyveit, tanulmányait. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt egyre többen teszik majd, s egyre nagyobb elmaradást kell pótolniuk, mert közben ő rendre újabb fontos munkákat tesz le a tudomány asztalára. (BOROS László-VIGA Gyula szerk.: Frisnyák Sándor munkássága, 49-56. Miskolc, 2004.)