Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Varia Bibliographical Gráfik Imre köszöntése (EFI Communicationes, 13. Összeállította és szerkesztette: Hála József és M cité György. Budapest, 2004. 46 lap. Európai Folklór Intézet) E

redetileg recenziónak szántam volna ezt az írást, ám annak talán rendhagyó: egy teljében levő életmű eddigi eredményeit számba vevő kötetkét bemutatni is nehéz, nemhogy számba venni és megmérni a benne foglalt életpályát. Lehetne egyszerűen Gráfik Imre köszöntése, de nálunk az effajta laudáció a 60, no meg a 70, 75 évesek, s az ezt is meghaladó szerencsések előtti tisztelgés szokott lenni. Ahogyan jeles kollégámat is a hatvanadik születésnapján köszöntötték a szóban forgó kötettel, igaz, elmúlt annak már egy esztendeje is. Hadd legyen az alább következő írás a távol dolgozó, valamivel fiatalabb pályatárs főhajtása Gráfik Imre eddigi életmüve előtt, a szóban forgó kötet kapcsán, ami az érintett eddigi munkásságának foglalata! Először az életútról, a lexikonok szikárságával: Gráfik Imre 1944. augusztus 4-én született Balatonalmádiban. Egyetemi tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-néprajz szakán kezdte (1962-1965), majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta, ahol 1970-ben szerzett magyar szakos középiskolai tanár és muzeológus-etnográfus oklevelet. Az ELTE-n doktorált 1975-ben, 1988-ban pedig kandidátusi fokozatot szerzett. A veszprémi Bakonyi Múzeum gyakornoka (1966), a budapesti Néprajzi Múzeum segédmuzeológusa, gyűjtemény vezető muzeológusa, azt követően a Közművelődési Osztály vezetője, majd a Magyar Osztály osztályvezető-helyetteseként dolgozott (1970-1986). Ez utóbbi minőségében a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájegységfelelős (Alföldi mezőváros) muzeológusa is volt (19761978), de több megyében - köztük Vasban - ellátta a múzeumok néprajzi szakfelügyeletét is (1975-1986). A Vas Megyei Múzeumi Szervezet megyei múzeumigazgatója, a szombathelyi Savaria Múzeum igazgatója volt (1986-1993), ezt követően a Néprajzi Múzeum főosztályvezetője (1994-1998), majd múzeumi főtanácsosa (1999-től). Bizonyos, hogy Gráfik Imre életútjának egy lényeges útelágazása volt, amikor - politikai okokból - fegyelmivel eltanácsolták a debreceni egyetemről, amint azt a jelen kötet bevezető írásában Szarvas Zsuzsa is megfogalmazta (Gráfik Imre hatvanéves. 7-11. lap). Csak ő maga tudná elmondani, hogy mit jelentett a kényszerpálya, a két évnél hosszabb sorkatonai szolgálat, majd az, hogy Tálasi István segítségével Budapesten folytathatta és befejezhette az egyetemet. A külső szemlélő csak azt látja, hogy szakmai irányultsága és kapcsolatrendszere mind a Gunda Béla által alapított debreceni „iskola", mind a Pesten végzett néprajzos generációk felé működőképes maradt. Mindezekkel együtt, Gráfik a saját útját járó, szuverén személyiség, akinek a tevékenységét nehéz lenne bármiféle szakmai körbe illeszteni, bármilyen tudományos irányzattal