Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

ismeretterjesztésben éppen úgy fontos szerepet vállalt, mint a múzeumok társadalmi támogatóinak megszervezésében. A múzeumok nemzetközi szervezete, az ICOM körében a magyar muzeális közgyűjtemények kapcsolatait erősítette. A Déri Múzeum Baráti Körének égisze alatt az általa szerkesztett, mintegy száz kötetet megért Múzeumi Kurír gondozása vélhetően példátlan a hazai múzeumok históriájában. A sok-sok munka szerencsére nem maradt visszajelzés nélkül: a szakma megbecsülésén túl - amit pl. a Móra Ferenc-díj (1976) és a Pulszky Ferenc-díj (2006) tükröz -, számos kitüntetés és elismerés birtokosa, idehaza és a határokon kívül. Dankó Imre reneszánsz személyiség, roppant sokoldalú munkásságában felismerhetők az egykori polihisztorok jellemző vonásai. Máig kiterjedt kapcsolatot ápol a legkülönbözőbb múzeumi szakágakkal és szakemberekkel, s szívesen ad tanácsot, segítséget a hozzá fordulóknak. Frissen követi a tudomány eredményeit, a tárgyához való viszonyában ma is abszolút fiatalos. Ma is nyitott a kapcsolatok előtt, amit fizikailag nehezebben ér el, arra az internet használata viszi el. Alig hihető, hogy 2007. január 22-én betölti a 85. életévét! Sárospatak volt az első állomáshely - 1954-1958 között -, ahol bekapcsolódott térségünk tájkutató tevékenységébe. Nem feladatom ezen a helyen annak a miliőnek a részletező bemutatása, amibe Dankó Imre Patakon került, s ami bizonyára alapvetően befolyásolta tudományos tájékozódását, szakmai és emberi kapcsolatait. Bizonyos, hogy református elkötelezettsége, a Bodrog-parti kisváros történelmi levegője és - a roppant nehéz politikai időszakban is - szellemi központ szerepköre, az abban tevékenykedő, és a távolból is hozzá kapcsolódó kiváló személyiségek, vagyis a társadalmi környezet bizonyára éppen úgy befolyásolták Dankó tevékenységét, mint a Rákóczi-várban szívós munkával építeni kezdett múzeum tágabb világa. (Munkáiból éppen úgy, mint a vele való beszélgetésekből egyértelmű számomra, hogy számára a barátságok, az inspiráló emberi kapcsolatok roppant fontosak, s azok kihatnak egész tudományos érdeklődésének fejlődésére is. Ahogyan természetesen ő is hat a kapcsolataiban!) A kisváros - országos és nemzetközi történeti összefüggésekbe ágyazott lokális históriája (1954., 1955., 1955a., 1955b., 1956.), Tokaj-Hegyalj a táj történeti problematikája éppen úgy vonzó kutatási témákat kínált (1957.), mint a pataki kézműves hagyományok, vagy a Bodrog túlpartján fekvő, falusias Kispatak, nem utolsósorban az abból nyíló Bodrogköz világa. Bár az adattárak igazolják Dankó Imre kiterjedt terepmunkáját és egyéb kutatásait, az összegző tanulmányokra még várni kellett: az érezhetően empirikus tapasztalatokon nyugvó, nagyobb lélegzetű munkák a gyulai, pécsi és debreceni évek alatt értek be. Szemléletmódjában szerencsésen egyesült a terepmunka a történeti források feltárásával. Ilyen módon a Bodrogközről írott tanulmányai egyaránt bemutatták a táj, ill. egyes karakteres települései történetének fontos jegyeit (1963., 1964.), valamint az azzal nem ritkán komplementer jellegű, archaikus technikákat, eszközöket, az ártéri gazdálkodás régies elemeit. A táj és ember viszonyának értelmezésében különösen fontosak a bodrogközi halászat táji környe-