Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

zetével, a helynevekben tükröződő feltételeivel kapcsolatos vizsgálódásai (1970., 1972.). A Bodrogköz népének életmódjára, hangsúlyosan is a vízhasznosítás történeti-néprajzi kérdéseire később is, a közelmúltig vissza-visszatért (1984., 1985., 1986., 2001a., 2003a.). A táj használatának rendszere azonban nem maradt változatlan Dankó Imre értelmezésében, s utóbbi tanulmányaiban egyre erőteljesebben - ahogyan Andrásfalvy Bertalan és Frisnyák Sándor rendszerelvűen megfogalmazta - a komplex ártéri gazdálkodás arculata rajzolódik ki tanulmányaiban (1999., 2001.) Bizonyára a Bodrogköz utóbb örvendetesen megizmosodó kutatása is belejátszik ebbe a szemléleti kiteljesedésbe, hiszen szembetűnő, hogy Dankó Imre forrásait egyre inkább történeti és filológiai tájékozottsága adja. (Apró, lokálisnak tűnő közléseit amúgy is mindig történeti-művelődéstörténeti kitekintés erősítette, emelte általános érvényűvé.) Külön is meg kell emlékezni térségünkkel kapcsolatos művelődéstörténeti munkásságáról. Közismert nagyszerű könyvészeti, nyomda-, ill. nyomdászattörténeti tájékozottsága: ezt tanúsítja például a Sárospataki Füzetek históriájának feldolgozása (1990). De a művelődéstörténet lokális és egyetemes szempontjai okán is fontosak azok a tanulmányai, amelyek egy-egy jeles, ám elfeledett, vagy eleve kevéssé ismert személyiségnek állítanak emléket (1995., 2004.) Nagyszerű lenne, ha a régi „patakiakról" - akikről olyan jó szívvel, megbecsüléssel mesél olykor - egyszer egy önálló kötetben is megemlékezne! Tudományos életművének az egyik legerősebb tartópillére a javak cseréjével, a piacok és vásárok világával kapcsolatos kutatások és közlések sora. Csak megismételni tudom azon véleményemet, hogy színes egyénisége leginkább a csere, a vásárok összetett, gazdagon tematizálható világával adekvát. Nem csupán nagyobb szintéziseiben (1979., 1985., 1991., 1992.), de tematikus, ill. regionális tanulmányaiban is rendre ott szerepel térségünk tradicionális cseréjének, ill. kereskedelmének problematikája (7957., 1973., 2002., 2004b.). Csupán témám tárgyalásának rendje miatt sorolom önálló részfejezetbe Dankó Imre Hernád menti, az Abaúji Hegyközzel és a Zempléni-hegységgel kapcsolatos kutatásait, azok számos tudományos kérdése valójában folyamatosan jelen volt az elmúlt hatodfél évtized során a munkásságában. Elsősorban a Sajó és Hernád mente hajdú településeivel kapcsolatos kis könyvecskéjére gondolok, ami a történeti munkák ritka, két kiadást is megért példája (1955., 1991.). Túl azon, hogy a tanulmány - a kiváltságok típusainak elkülönítése okán - a hajdúkutatás fontos müve, számunkra azért is becses, mert térségünk históriája és a Tiszántúl között mutatott ki történeti kapcsolatot. Amellett, hogy a Hernád mente más történeti-néprajzi írásaiban is visszaköszönt (1984a., 1987.), Bocskai István történeti örökségének vizsgálata Szerencs kutatásába is bekapcsolta őt (2005., 2005a., 2005b.). Ilyen módon újra Tokaj-Hegyalj a mezővárosai (1995a., 2001b., 2002.) és a Hegyköz történeti-néprajzi kérdéseihez érünk (2003), s a kör itt bezárul: mindez Dankó Imre organikus életművének idetartozó szelete, ami - őszintén remélem és kívánom - messze nem lezárt, s nem befejezett.