Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

tése, majd Tarcal természeti potenciáljának ismertetése a szőlőtermesztés szempontjából. Kiemelem a tanulmányok közül a Felső-Zemplén szőlő- és borgazdaságával foglalkozó írást, különösen a Felső-Bodrogköz szőlő- és borkultúrájának históriájához közölt tényei miatt. A Bodrogköz északi, 1920-tól (Cseh)Szlovákiához tartozó falvait a - magyarországi és a szlovákiai - kutatás meglehetősen mostohán kezelte, nem csoda, ha a történeti táj arculatát legtöbben az egykori Hosszúrét táji adottságaival azonosítják. Talán az sem közismert, hogy Királyhelmec, Kisgéres, Bodrogszentes határában, valamint a Bodrog jobb partjának településein középkori eredetű szőlőkultúra emlékei érhetők tetten. Boros László ehhez a problémakörhöz közöl fontos adatokat, megfigyeléseket. De hasonlóan tanulságosak a könyv ugyancsak a szőlővel és borral foglalkozó záró tanulmányai: a Bükkalja (benne hangsúlyosan Miskolc), a Kárpátalja, végül Erdély borászatának rövid összefoglalása. A vázlatosan felsorolt fejezeteket, önálló tanulmányokat nem csupán témájuk kapcsolja szervesen füzérbe, de összeköti azokat Boros László szemlélete és munkamódszere is. Vizsgálatainak alapját a táji adottságok, az egyes tájak természeti földrajzi kereteinek felvázolása jelenti, s arra épülnek rá - mintegy a tájhasználat formáiként - a jellegadó kultúrnövény termesztésének gazdasági, társadalmi vérkörei. A különböző helyeken publikált tanulmányok jelenlegi csokra nem csupán a szerző életfordulójának megünneplése okán érdekes és hasznos, de fontos a téma iránt érdeklődő kutatók számára is. Ezen a helyen csak csatlakozhatunk a kötet kiadójához, az egykori munkatársakhoz, barátokhoz és tanítványokhoz, hogy a 70 esztendős földrajztudósnak, Boros Lászlónak jó egészséget, töretlen munkakedvet, az eddig elvégzett és ezután következő munka örömét kívánjuk. Isten tartsa meg sokáig, valamennyiünk épülésére! (Zempléni Múzsa VII. [2007] 3. szám 98-100.)