Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

is köszönhető, hogy szívós, kitartó munkával vissza tudott kapaszkodni az élhető életminőségbe, s újra dolgozik, ismét publikációi jelennek meg. Ebben is nagyon sokat köszönhet feleségének, Mester Juditnak, aki nyugodt, békés családi hátteret biztosított számára. Nincs lehetőségem ezen a helyen részletesen ismertetni Boros László tudományos pályáját, szakmai eredményeit. Összegezve megállapítható, hogy érdeklődésének homlokterében kezdetben elsősorban a természeti földrajz állt, majd egyre bővülő szempontrendszer mentén, a természeti táj és az ember termelőtevékenysége kölcsönhatásának vizsgálatára tevődött kutatásainak súlypontja - a Frisnyák Sándor-féle történeti földrajzi iskola irányultságához is igazodva. Hangsúlyos részt foglalt el mindkettőben Tokaj-Hegyalja, ill. a Kárpát-medence szőlőtermő vidékeinek természeti és gazdaságföldrajza, ill. társadalomföldrajza. 1978-ban Debrecenben summa cum laude minősítéssel védte meg A Tokaji-Nagy hegy lösztakarójának pusztulása című doktori disszertációját, majd 1995-ben kandidátusi fokozatot szerzett Tokaj-Hegyalja szőlő- és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemzői című értekezésével. (Nyomtatásban is megjelent az Észak- és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv 3. köteteként. Miskolc-Nyíregyháza, 1996.) 1999-ben A Kárpát-medence szőlő- és borgazdaságának történeti földrajza című könyvében foglalta össze a gazdaság, a társadalom és a műveltség szempontjából is meghatározó jelentőségű kultúrnövénnyel kapcsolatos tudását (Nyíregyháza, 1999). Önálló könyvek, tankönyvek, lokális, regionális és tematikus monográfiák, mintegy másfélszáz tudományos dolgozat szerzője, ismeretterjesztő és oktatás-módszertani írásai mellett. (1964-2006 között megjelent publikációinak bibliográfiáját a most bemutatásra kerülő kötet tartalmazza: 11-18 lap.) A jelen kötetben szereplő 12 tanulmány 1994-2005 között készült, tematikailag egyaránt lefedi a természeti geográfia és a társadalomföldrajz területét. A könyv első két tanulmánya az erózió, a lejtős térszínek talajpusztulásának okaival foglalkozik, nagy figyelmet szentelve abban az antropogén tényezőknek, az emberi tevékenység hatásainak. A további írások jobbára a szőlő termesztésének kérdésköréhez kapcsolódnak. Tokaj-Hegyalj a példáján mutatja be egy tanulmány, hogy a természetföldrajzi tényezők milyen szerepet játszanak a szőlő cukorfokának alakulásában. Rámutat a szerző, hogy az égtáji kitettség a döntő tényező, ami mellett azonban a lejtő meredeksége, a tengerszint feletti magasság (250-260 méterig), valamint a művelési mód (a karós művelés általában jobb minőséget ad, mint a nagy fürtszámú huzalos szőlő), az a hatás, ami a szőlő minőségét meghatározza, s ami ilyen módon Tokaj-Hegyalj a szőlejének kiemelkedő gazdasági hasznot biztosított. Rövidebb fejezetben foglalkozik a szerző a szőlő eredetével és a kultúrnövény fejlődésével, majd terjedelmesebb írásban taglalja a Kárpát-medence leghíresebb borvidéke, Tokaj-Hegyalj a szőlőtermesztésének természetföldrajzi feltételeit, adja a borászkodás társadalomföldrajzi és történeti vázlatát. Önálló fejezetet kap Tokaj-Hegyalj a 18-20. századi népességföldrajza, a demográfiai változások néhány jellemzője, azt követően a Kárpátmedence északkeleti része borkultúrája 1772-1965 közötti jellemzőinek áttekin-