Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
valóban abból ered-e, hogy a nyelvi gondolkodás mintegy megszemélyesíti az adott tevékenységben részt vevő szerszámot. Bizonyosan nagyon régi az emberiség, ill. a kézművesség történetében az idea, hogy a különféle - elsősorban tárgyak, anyagok - tárolására, ill. tartására szolgáló eszközöket, vagy annak bizonyos részleteit ember- vagy állatalakban jelenít meg. Jószerével lehetetlen igazolni, hogy az antropomorf és a zoomorf ábrázolások közvetlenül vagy közvetve táplálkoznak a kultuszból - a régészet talán túlzottan könnyen nyúl a kultuszokhoz -, a kézművesség, ill. a művészet akkor is vissza-visszanyúlt ezekhez a formákhoz, amikor már bizonyosan szekunderjelentőségű volt annak szellemi gyökere. Az anyag, a forma, a funkció és a „jelentés" teljességgel bizonyára soha nem vált el egymástól. Bizonyosan nem véletlen az sem, hogy adott miliőben és funkcióban akár évezredeken át konzekvensen ilyen jellegű eszközök jelentek meg. (Elgondolkodtató szempontokra hívja fel a figyelmet Verebélyi Kincső az „elemi stílusréteg", az antropomorfizáló tendenciák és a formák értelmezése kapcsán. 20 ) Gondoljunk például a nyílt tűzhelyek sajátos eszközére, a gyakran állat-néven emlegetett és teriomorf formában elkészített „tűzikutyára": a stilizált állat alakú példányai éppen úgy zoomorf névvel ismertek, mint az egyszerű állványok. Az ezzel kapcsolatos kutatás a felmerülő problematikát éppen úgy számba vette, mint az eszköztipológiát és a tárgy történetének időrendjét. 1 Bár a roppant nagyszámú európai folklór adat és azok értelmezése lényegében megrajzolja azt az ideát, hogy miért voltak a tűz körül és a tűzhelyen zoomorf - vagy antropomorf - eszközök,"" de a régészeti publikációkban máig felbukkan mind a hálónehezék, mind a tűzikutya a nyílt tűzhelyek körül előkerülő agyag/cserép ponkok interpretációjaként. 23 Másfelől, nagyon találó Verebélyi Kincső - talán a sírjeleken túlra is kibővíthető felvetése, hogy a kutatás a formákat és díszítményeket elsősorban jelképként értelmezi, s nem az esztétikai megformálás eljárásai felől. 24 Ezen persze nem csodálkozhatunk: ha hasonló kontextusban többször hasonló formák, díszítmények találhatók, vagy azok jelképi tartalma bármikor, bármilyen kontextusban igazolható, akkor a kutató - ha bizonyítani nem tudja - csak megkérdőjelezheti a jelképi tartalmat. A tárgyakra vagy a díszítményekre illesztett jelképi tartalom a tudományban - mint szamáron a fül - örökre ott maradt. Végtére is, az időbeli és a jelentésbeli „síkok" soha nem lehetnek elég sűrű rácsozatúak. Mindez nagyon messze vezet, jelen közleményben a témával csak érintőlegesen - de nem mellékesen - foglalkozom csupán. 20 VEREBÉLYI Kincső 2002. 53. 21 Csak a legfontosabbakra utalva: BÁTKY Zsigmond 1909. 78-89., BÁTKY Zsigmond 1938. 111., CSEFKÓ Gyula 1931. 38-40., DROST Dietrich 1954. 100-158., GUNDA Béla 1951. 179181., HUTÁS Magdolna, R. 1958., NIELSEN, Erik-KYLE, Meredith Phillips 1975. 357-366. 22 HOFFMANN-KRAYER - BÄCHTOLD-STÄUBLI 1929-1930. II. 1402-1403. 23 NIELSEN, Erik-KYLE, Meredith Phillips 1975. 361. 24 VEREBÉLYI Kincső 2002. 58. 26. jegyzetpont.
