Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

a tartalom is, ami talán valóban egy elszármazó értelmiségi műve.

14 Bizonyos, hogy számos pontos megfigyelést tartalmaz a helyi társadalom állapotáról, a szöveg tartalma azonban feloldódott a búcsú-alkalom hangulatában. Azonban az, hogy a szöveg írásos formában is megmaradt, s talán terjedt is, a leírt változatot kiemeli eredeti környezetéből, s helyenként igen szigorú társadalomkritikát fogalmaz. Ha hihetünk a szövegnek, a búcsúztatás elsősorban polgári, értelmiségi összejövetel volt, ahogyan a megverselt és írásban is rögzült szöveg is tanult írástudót és polgárosult formát sejtet. 3. Számunkra talán legérdekesebb azonban a vers első három strófája, ami az oláh, a német és a zsidó népcsoport - jellegadónak vélt - vonásait fogalmazza meg. Az egyes nemzetekkel, ill. nemzetiségekkel kapcsolatos sztereotípiák jelennek meg ezekben a versszakokban, az általánosítás igényével, a sztereotípiák mentén való gondolkodás jegyeivel.

15 Nem mutatható ki közvetlen kapcsolat a felsővisói szöveg és az említett - műfaji - előzmények között, a téma feldolgozásának módja azonban sugallja a szöveg előállítójának effajta jártasságát. A szöveg azonban túlmutat az említett sztereotípiákon, s több tapasztalati adatot, lokális megfigyelést tartalmaz. Jóllehet például a kukorica étkezési célú felhasználása - jószerével nemzeti sztereotípiaként - összekapcsolódott a románsággal, alapvetően ökológiailag meghatározott, hogy az újvilági kultúrnövény termesztése és fogyasztása Délkelet-Európában domináns, a keletebbre és északkeletre jellemző gabonafélékkel szemben.

16 Étkezési felhasználása persze nem csak a románság sajátja, hanem a vele együtt élő népeké is, ráadásul termesztése - 18. századi megjelenése után - csak a 19. században lesz a paraszti üzemszervezet része, így fogyasztása is csak későn jelenik meg az említett etnikum jellemzőjeként is. Empirikusnak nevezhető a pálinkafogyasztás felvetése is, jóllehet az is inkább táji, mint etnikus jegyként: a Kárpát-medence alföldi peremvidékeinek folyóvölgyei, különösen a Felső-Tisza vidéke meghatározó volt az extenzív gyümölcstermesztés szempontjából, s jelentős volt ezen vidékek pálinkafőzése is. Közismert az is, hogy a Kárpát-medence peremterületeiről a sík vidékre siető folyók hátán úszó tutajok, a hihetetlen tömegű fa és faáru a térség gazdasági térkapcsolatainak egyik alapját jelentette. A szlovákok, ruszinok, románok által végzett tutajozás és fakereskedelem a 19. században - örmény, zsidó, német kereskedők, vállalkozók kezére kerül, s elsősorban a trianoni határok megvonásáig jelentős tőkét koncentrál. Számos marginális helyzetű vidéknek ez a fa nyersanyag az egyetlen kincse, annak ellenére, hogy évszázadokon át egyre csökkent a peremvidékek faállománya, s egyre több rendelkezés igyekezett védeni a meglevő faállományt.

18 14 A kérdéshez részletesen: UJVÁRY Zoltán 1980., különösen 539-548. 15 KATONA Judit 1996. 59-66. 16 RÓNAI András (szerk.): 1945. 264-265. 17 BALÁZS Géza 1998. 30-31., VIGA Gyula 1986. 175-195. 18 Összegzőén: VIGA Gyula 1990. 33-56.