Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

mint a zártabb formában áttelepült csoportoké. A ruszinság települési területei déli, délnyugati irányban nyitottak voltak, a sík vidék mezőgazdálkodó térségével való kapcsolatuk számos vonatkozásban évszázadokon keresztül igazolható. Attelepülésük a 19-20. század fordulóján is megragadható, egyes ruszin telepesek élettörténete - különösen a Bodrogköz szlovákiai oldalán - a néprajzi adatgyűjtés módszerével is tanulmányozható.

11 Migrációjuk számos rokon vonást mutat a Kárpát-medence 18-19. századi cselédvándorlásával. * Zemplén vármegye 1918-ig a vándormunkások legnagyobb kibocsátói közé tartozott a Felföldön, együtt Pozsony, Nyitra, Trencsén és Árva megyékkel. A 18. századtól különösen sok adat jelzi, hogy Felső-Zemplén népe a nagy nyári betakarítások időszakában a Tiszántúlon és az Alföld más területein keresi meg a télre való kenyérgabonát. Egyértelműen hozzájárult ehhez az észak-zempléni falvak rossz táji adottsága, gyenge megtartó ereje. A hegyi, eróziós szántóföldek, a mostoha klíma csupán kisebb értékű gabonafélék termesztését engedték meg. De vándorlásra szorította a népesség nagy részét a birtokstruktúra is. A Bodrogközzel rendszeres kapcsolatot tartó északi ruszin falvakban - amelyek telepeseket is kibocsátottak a Tisza és a Bodrog mentére - a 18. század derekán nem éltek egész telkes jobbágyok, csak töredék telkesek, s nem volt a közelükben olyan hely, ahol a népesség napszámosmunkát vállalhatott volna (pl. Ulics, Ublya, Zboj stb.).

12 A vármegye korábbi munkaerőmérlegét a kivándorlás a 19. század utolsó harmadában alaposan megváltoztatta. A mai Szlovákia területéről, különösen annak keleti részéről 1 milliónál több ember hagyta el szülőföldjét, s csupán Zemplén vármegye felső részeiről 50 ezer ember vándorolt ki Amerikába. Mivel ezek többsége zsellér volt, akik közül az időszaki munkások toborzódtak, kivándorlásukkal csökkent a munkaerő, a századfordulóra kifejezetten munkaerővákuum keletkezett, ami nagy számban hozta Zemplén középső és alsó részeinek uradalmaiba Galícia, a kárpáti peremterületek, de még a magyar Alföld munkavállalóit is.

1 Szinte valamennyi felső-bodrogközi településen éltek a 20. század első felében idegen ajkú szolgalegények, akiknek a vándorlása, társadalmi státusa, de mindenekelőtt a magyar falvak lakosságával való viszonya, ottani helyzete az interetnikus kapcsolatok finomszerkezetébe, napi „gyakorlatába" enged bepillantást.

14 A szolgalegények a tehetősebb parasztgazdákhoz szegődtek el egy-egy esztendőre, de - ha kölcsönösen elégedettek voltak egymással a gazda meg ő - akár 11 VIGA Gyula 1996. 65-91., VIGA Gyula 2000. 12 EAS. 10.; TAKÁCS Péter-UDVARI István 1992. 49., 72., 100., 111., 117. stb. passim 13 EAS. 10.; M AILÁTH Józsefé, n. 174. 14 Részletesen: VIGA Gyula 1996. 82-88. Lásd még: VIGA Gyula 2000. 140-144.