Dobrik István: Papp László festőművész (Officina Musei 16. Miskolc, 2007)
Mozgalmi tevékenysége és a tanulás mellett művészi ambíciói is munkára, állandó önképzésre ösztökélték. Ebben nagy segítségére voltak főiskolás barátai Seres János és Székács Zoltán. így vehetett részt az utóbbi közbenjárásával a főiskola nyári művésztelepén, Nagybányán 1943-ban, amelyet Boldizsár István vezetett. Még ugyan ezen a nyáron résztvevője volt a balatonszárszói konferenciának, amely tovább szélesítette látókörét, fokozta a társadalmi problémák iránti érzékenységét, delejezte elkötelezettségét. 7 Mindezt tettekre is váltotta, hiszen lelkesen ott volt mindenütt, ahol embertársaival lázas vitákban szót ejthettek a tágabb világ és a szűkebb haza gondjairól. Terjesztette a Püski Sándor-féle Magyar Elet Könyvkiadó kiadványait, előfizetőket szervezett a népi írók műveire. A várható bevonulás kényszere elől menekülve egy évet Mátészalkán a nagynénjééknél tölt, miközben Pécsett jogi szigorlatot tesz. Újra visszatér szülővárosába, ahol már várt rá a SAS-behívó. Tornaijára kellett bevonulnia. Innen először az érsekújvári Karpaszományos Iskolára vezényelték, majd az egész iskolát Németországba szállították. ,,A kényszerű bevonuláskor sem a halálra készültem, kedvenc könyveimmel (vagy 15 kötet), fényképezőgéppel, filmekkel, rajzeszközökkel megrakodva vonultam be." — írja. 8 Németországban útjuk Langen, Oldenburg, majd Helgoland szigetére vezetett, ahonnan Wilhelmshaven kikötőjéből Cuxhaven, Kiel érintésével Dánia felé vették az irányt. Innen visszafordították őket és Schleswig városában esett angol fogságba 1945. május 5-én. 9 Itt sodorta össze a sors több képzőművészeti főiskolással (Arató János, Kamotsai István, Nónay Pál, Sarkantyú Simon), akiket a szintén táborlakó neves erdélyi szobrászművész, Szervátiusz Jenő vett szárnyai alá. O szervezte, fogta össze tevékenységüket, lett mesterükké, tanítójukká, atyai barátukká. Velük és a hadifogolytábor tagjaiból, elhurcolt leventegyerekekből egy nagy létszámú „képzőművész kört" szervezett festő, grafikus, iparművész tagozattal. Életet teremtettek Eselhcide sivatagszerű kietlenségében. 10 1946 májusában tért haza. Hozta magával „a távollét fotó, rajz és festmény dokumentumait." Az akkor alakult Népi Kollégiumok Országos Szövetségében barátai, kollégái megbízással várták. Miskolcon nyolc kollégium szervezésében és vezetésében vett részt Kovács Tibor barátjával együtt, aki már 1945-ben diákotthont szervezett. 11 Jelentős szerepet töltött be Miskolc képzőművészeti életének újjászervezésében. 12 Az ötvenes években a Városi Tanácson népművelési előadó, majd rövid ideig általános iskolában tanít. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvétele miatt letartóztatják. Kiszabadulása után, 1958-ban folytatja tanári munkáját a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőben. A megye és a város gimnáziumainak rajz szakfelügyelője volt egészen n}oigdíjba vonulásáig. 13