Goda Gertrud: Varga Miklós szobrászművész (Officina Musei 15. Miskolc, 2007)

(Homo) (1972) a Miskolci Egyetemen egy nagyon eklatáns példa arra, hogy a kortárs szobrászokat az ipari háttér - Vilt esetében a Lőrinci Hengermű - hogyan segítheti önmegvalósulásában. Varga Miklós szóban forgó művéről tett megállapításainkat talán azzal sikerül még jobban alátámasztani, ha számba vesszük: mi van köztéren munkásként piedesztálva Diósgyőrött. Grandtner Jenő (1907-1984;: Bányász, Kohász (1940) a két világháború közötti, ún. római iskolás heroizmus szellemében; Várady Sándor (1920-2000): Egressy Gábor (1954), s e mű kapcsán meg kell említeni, hogy egy átmeneti megoldásként került felállításra a Vasgyár egyik parkosított terén, de immár fél évszázada arra vár, hogy helyet kapjon a Miskolci Nemzeti Színház közelében. Andrássy Kurta János (1911): Fazola Henrik buszt (1957); Cserenyei Kaltenbach István (1903-1979): Olvasztár (1959); Dabóczy Mihály (1905-1980): Gábor Áron buszt (1956); Kamotsay István (1923-1994): Építész lány (1961) Nagy Géza (1921): Fazola Frigyes buszt (1965); Szandai Sándor (19031978): Tanulók (1968). Ezek voltak tehát készen az Emberpár születésekor, amit nem sokkal ezután Farkas Pál (1947):