Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

az általa kedvelt technikai megoldással kellett most dolgoznia, hanem azzal a torontáli, kétoldalas szőnyeg eljárással, ami ellen mindig ágált. Hogy ez az ellenállás miből fakadt - a közel fél évszázad távlatából - már nehéz érzékelnünk. Talán abból a „direkt" vezetettségből, amit kivált a kezdetekkor érzett magára nehezedni, amikor népművészeti szövetkezetek leendő tervezőjévé akarták formálni, holott mint már volt róla szó, eredendően sem érzett vonzalmat e terület iránt. Megismerve azt a középiskolás tervét, ahol madarakat sorolt frízszerűen egymás után úgy, hogy faliszőnyegnek megszőhető kompozícióvá álljanak össze, talán nem volt vele kapcsolatban véletlen ez az elképzelés. Számomra a Szüret c. műve is ezt igazolja valahol. Ebben az esetben egy nagyon átgondolt, már sok művészi erényt felvillantó, igen kiérlelt kompozícióról van szó. A méreténél fogva is tekintélyes, 170x170 cm nagyságú falikép szépen tagolt. Kilenc ismétlődő jelenet kapcsolódik össze úgy, hogy középütt két férfi által működtetett prés áll. A gyümölcsöző fák pompája jelenti a bőséget, a szüreti munka pedig maga a beteljesedés. Különösen figyelemre méltók a jellegzetes tartású, kifejező, apró figurák, amik a torontáli technikából következve bár kubisztikusak, de egyáltalán nem merevek, kifejező mozdulataikkal hitelesen idézik meg a vígságra is okot adó munkát. Miután a mű szerepelt az 1957-es Bécsben megrendezett Világifjúsági Találkozón, kikerült az az alkotója látóköréből. A kecskegyapjúból szőtt változat szépségét csupán a megmaradt fotók és vázlatok alapján képzelhetjük el, valamint a korabeli kritikák tükrében. A kész mű sikere arra enged következtetni, valóban a kor egyik jeles faliképe született ekkor. A róla olvasható korabeli írás életteli dekorativitását és anyagszerűséget emeli ki, de volt olyan értékelés is, ahol a mű „poetikusságára" helyeződött a hangsúly. Nagy Gy. Margit sokáig visszatért még e témához. A Művésztelephez közeli mintagazdaság gondozottsága önmagában kifejezte az emberi szakértelmet, munkát és a természetet. S mindezen túl Kocsis Pál szőlőnemesítőnek a képző- és iparművészek iránt tanúsított barátságát is élvezték. A Kocsis személye körül kialakult pezsgő szellemi légkör mindkettőjükre inspirálólag hatott.