Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

Varga Miklós portrét mintázott, Margit pedig még számos más gobelinnek való vázlatot alkotott a Katona-telepen szerzett élményekből (Faültető, 1959; Tavasz, 1960; Virágzó fa, 1974). Ha jól megfigyeljük, a művész egész pályáját áthatja a természethez kötődő szoros kapcsolat. A Rizsarató című diplomamunkájától kezdve egészen a kiteljesedésig, amikor is a mikroszkopikus világ formakincsét dolgozza fel. (Kompozíció 1972, Metallografikai inspiráció 1976, Sejtek 1980, Metallográfia 1985.) De ott van az akkor is, mikor a nagyméretű geológiai formákat redukálta képi ritmusképletté. (Kompozíció 1982, Kompozíció 1984.) Míg idáig eljut, sok értékes alkotás létrehozásán keresztül vezetett az út, olyan stációkat járt meg, ami ma már tisztán látszik, kihagyhatatlan volt. Az egyén számára a történelmi korszak mindig adott a maga erényeivel és hátrányával együtt. Elsősorban az érzékeny alkotó ember az, aki úgy reagál az őt körülvevő világra, hogy közben annak lényegét is meg tudja ragadni. A világháború utáni, békés évtized Európa-szerte a romokból való újraépítés jegyében zajlott. Ennek a tenni akarással teli időszaknak képzőművészeti megjelenése is sokkalta egyetemesebb, mintsem azt a szocialista realizmus kifejezés sugallja. Nem véletlen, hogy Nagy Gy. Margit első műveit ebben az optimista szellemben alkotta, s tőle mindez azért hiteles, mert ez az ő lelkes nemzedékének igazsága volt! A Pesten töltött diákévek alatt önzetlenül dolgozott társaiért, a közösségért - szó ami szó - mozgalmi ember volt, s ezt ma is vállalja, még akkor is, ha ma már sok keserűség vegyül abba. Úgy ítéli meg, ifjan olyan lehetőséget kapott, ami nélkül képességeit nem tudta volna kamatoztatni, s ezt becstelenség lenne elfelejteni! Leginkább a Békéű (1958) és a Faültető (1959) című művei hordozzák az elkötelezettséget. A zöld ágat magasba tartó lányalakot a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára kiírt pályázatra készítette, s ebből az alkalomból került országos kiállításra, ahonnan azután egy állami delegáció vitte ki Kínába. Nagy Gy. Margit gobelinjével a küldöttség vendéglátóját, Mao Ce-tungot ajándékozta meg. Az 50-es évek végén még nem látszik hova tart, de az igen, mit kíván maga mögött hagyni. Egyrészt túl akar lépni a már