Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

dolgozik és közben képes „becsapni" a szemet! Ezzel a tudatossággal születnek a Geometrikus kompozíciók I—V. ( 1977-1978, Műcsarnok, Herman Ottó Múzeum, magántulajdon). A tiszta színeket alkalmazza, ami elevenséget, játékosságot kölcsönöz az egyébként teljesen zárt, mondhatni szigorú kompozícióknak. A formai tisztaságot azután a monokronitással társítja, és megkezdi fehér korszakát. Amint a művész fogalmaz; az 1980-as éveket „tiszta lappal" kezdi. Már a kender természetes színvariánsait sem engedi meg magának, kizárólag a juta nyers fehér értékét használja, hogy majd a felületi plasztikusság teljes egészében érvényesüljön. Egészen a tériség felé fokozza a domborúságot, miközben a gobelin síkjára kelim technikával előállított egységeket dolgoz fel (Plasztikus szőnyeg, I-III. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, Műcsarnok, a művész tulajdona). Különböző eljárások, keleti csomózások által elért felületek váltakozására épít. A rusztikusság kihasználásával árnyék keletkezik, s tulajdonképpen ez értelmezi a kompozíciót. A különböző megvilágítási effektusok ugyanúgy módosítják a látványt, ahogyan Victor Vasarely kihasználja azt művészetében. Egyik legemblematikusabb müvét is ekkor készíti Jelek II. (Szorongás) címmel (1981, szövött gyapjú, gobelin, 92x95 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár). A geometrikus körök után tovább bizonyítja, hogy mindent ki tud fejezni a szövőszéken előállítható kárpittechnikával. Semmi sem jelent számára akadályt, hogy érzelmeit tudtunkra adja. Az egyre szűkülő formák közé ékelődő piros négyzet saját szorongatott helyzetének csapdáját mutatja. A vonalak körbehálózzák. A helyzet azonban nem reménytelen! A gyöngyházszerű ragyogás is arra utal, leleményes szárnycsapásokkal ki lehet jutni a labirintusból! Új gondolathoz új eljárással közelít. Kettős-szőnyegek-et készít (1981, B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat tulajdona, a művész tulajdona). Az elnevezés onnan adódik, hogy valamilyen módon áttöri a látványt, a kárpitot, s az így keletkezett hasadékon áttekintve egy újabb, szövött sík állítja meg a szemet. A redukció tovább fokozódik, mondhatnánk a minimai art felé, vagy az áthasított festői vásznak szellemének megfelelően. De ebből hiányzik az a „direkt vadság", amit egy éles penge okoz a ki-