Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)
feszített felületen! Itt szalagonként szövődik meg az a szép fényárnyék hatást keltő spirálsor, ami majd ismét összekapcsolódik egy közös síkká, a keret felső vagy alsó peremévé. A pontos kivitel, és a nagy ötlet adja ezen alkotások eleganciáját! Bármennyire is él a tér nyújtotta lehetőséggel, továbbra sem szakad el teljesen a fal síkjától, s így a klasszikus elvek szerinti modern mű keletkezik. A képzőművészeti alkotástól joggal várja el a néző a rendet, a harmóniát és azt, tükrözze valamelyest az azt vállaló személyiségét. Tartós karaktert adnak a környezetnek. Nem szállhatnak tova, mint a disszonáns hangok, nem zárható rájuk a fedél, ami egy könyvbe zárt mű esetében megtehető. Ha mellettük döntöttünk, viszonylag sokáig, akár több generáción keresztül is kísérőinkké lesznek. így hát az a szerepük, mint láttuk évszázadokkal ezelőtt is, hogy a zaklatott világot kirekesszék és meghittségét, melegséget, otthonosságot árasszanak. Nagy Gy. Margit gazdag gobelinművészi pályája erre példa. Három utolsó, nagyon komoly alkotása pedig szinte eszenciálisan foglalja össze ezen törekvéseit. 1983-ban kapott felkérést a Herman Ottó Múzeum újonnan kialakított központi épületébe elhelyezendő gobelin megalkotására. A Kompozíció-b an tulajdonképpen a plasztikusság terén elért eredményeit látjuk viszont. A természet finom átírása megengedi a fantázia működését. A kiemelkedő, rusztikus vonalrendek a nádasok világát idézik. (E művére kapta meg 1984ben a Miskolci Téli Tárlat nagydíját.) Ugyancsak a természeti élményből indult ki akkor is, amikor a következő évben az MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága székházába tervez új munkát. A normandiai partvidék ihlette a hullámzó, nagy formákat. A meleg tónusok a meghatározók, és csupán a monotóniát oldó téri formák emelkednek ki a síkból. Az apró virágok játékosságot, kedvességet kölcsönöznek az egyébként igen komoly belső térnek. A Lenin Kohászati Művek felkérésére készítette az utolsó gobelinjét Metallográfia (Inspiráció, 1987, szövött gyapjú, 190x360 cm, Diósgyőri Acélművek Rt. tulajdona) címmel. Talán