Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

II. MEGINDUL AZ ÉLET

avatkozást követeltek), míg az árvízmentesítés folyamatos feladat volt és maradt napjainkig. A szabályozási munkálatok Tiszadobnál 1846. augusztus 27-én vették kezdetüket, az urkomi magaslatnál tette gróf Széchenyi István az első kapavágást. A munkát a folyó bal partján kiépített védmüben, gátban folytatták. Ezzel csaknem egy időben a jobb partot is gátakkal kísérték. Tokajnál épített védmüvel árvízmentesítették a város alsó határát, továbbá a Taktaközt (Ladány, Tardos, Csobaj, Báj határának tekintélyes részét). Figyelembe véve a folyó régi és új medrét, trapéz metszetrajzú gátak közé szorították a folyó anyamedrét. Ez azt jelentette, hogy ahol a védművonal áthaladt, ott az egyébként valamilyen müvelés alá vont területeket kitették a magasabb vízoszlopú árvíznek, csaknem elvesztek a réti és szántóföldi müvelés számára. Az a tér is elpusztult, ahonnan a gátépítéshez szükséges földet kubikolták ki. Egyszerre érintették tehát e két viszonylag széles sávot az ármentesítés munkálatai. A folyómeder és gát közötti tér továbbra is az árvíznek kitett terület, ott rendszerint a hagyományos gazdálkodással folyt a haszonvétel (állatlegeltetés), illetve időszakos szántás, gyümölcsöskert telepítése. Az új körülmények között az árvizeket kialakító tényezők fellépése és különösen kedvezőtlen találkozása addig nem ismert méretű árhullámokat, rendkívüli árvizeket okozott (és okozhat napjainkban is). Erre utalnak a tokaji vízmérce adatai: 1853-ban nem mérték, 1855: 768 cm, 1876: 784 cm, 1879: 784 cm, 1881: 810 cm, 1888: 872 cm. Az utóbbi árhullám pusztította el a szomszédos Eszlár falu nagy részét. A befektetett állami és magántőkét köztartozásként, az ármentesített területek gazdáira térmennyiség arányosan, továbbá lakóház, szarvasmarha darabszám után vetették ki. A város közigazgatási feladatai közé tartozott ezen köztartozásnak a begyűjtése, szükség esetén behajtása. Tokajban a minőségi közigazgatást jellemezte, hogy e célból kis könyvecskét nyomtattak (lásd az ábrát), amiként a feudalizmus végén is a dikális könyvek szolgáltak mind a fizetett, mind a begyűjtött tételek számon tartására. Tokajban is ettől az évtől adószedő hivatalnokok működtek, akiknek a személyét a szolgabíró hagyta jóvá. A gáton kívüli területek, az ármentesített térségek továbbra a szántásvetés rendelkezésére állottak. E területek után vetették ki a szabályozás költségeit. A forradalom, majd a szabadságharccal együtt járó közéleti zavarok gátolták a 2 éve megindult munkát. A tokaji elöljáróság 1851. augusztusában foglalkozott ismét a kérdéssel. Akkor a Tiszaszabályozás címén 1324 hold föld után vetették ki a díjat, 3955 pft-nak a befizetése mellett 972 ft hátralék van, de újra összevetették és kitűnt, hogy a