Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
II. MEGINDUL AZ ÉLET
városnak „mindössze" 631 pft. tartozása volt ekkor. Még ebben az évben ismét jelentkezett a kerületi igazgató, amikor az 1847-ben indult kisajátítási per folytatására tett javaslatot a városnak. Ez érintette a töltés vonal irányát. Azt tette javaslatba, hogy „Tokaj városa álljon el a kártérítési igényétől, miután csupán rét és legelő maradt az ártérben az így érintett területre a Társulat holdanként 12 pft-ot ajánlott. A tokajiak álláspontja az, hogy eszlári erdőre és a töltéssel érintett területre 20-30 pft holdanként. A kistokaji házhelyeknél pedig 100-100 pft holdanként legyen." A következő egyezség született: „40 holdat 36 pft így az érintett terület kárpótlása 1440 pft = 1448 Ft 25 krj. Pest, 1852. május 3." 1855. évben napirendre került a Tokajtól induló taktaközi töltésvonal ügye. Ekkor említik a Bodrog szabályozását is. Ismét ülésezett az Alsó Szabolcsi _ ber 9-én. Ekkor döntenek a Tokaj és Tiszafüred közötti bal part ármentesítéséről. az Alsó Szabolcsi Tiszaszabályozási „Töltésvonal 140 holdat érint. Kárté- Társulatnak 1857 November 9-kéröl rúg. Az 1141 hold érintett rét és legelő így az terület összesen 1281 hold." A gát építéséhez szükséges és kivetett közmunka újabb gondot okozott. Az ebben a tárgyban a főszolgabírósághoz írott levél rendkívül szemléletes és tanulságos: „Tisztelt Föszolgabíróság! Az 1 108k. sz. rendelet szerint alulirt utasíttattam miként a Kenyézlö és Zalkod közötti Tisza töltésen 186 köböl és 2 köbláb földmunkát dolgoztassam közmunkaerővel, hogy e czélra 600 gyalog napot fordítsak. Ugyan azon szám alatt értesítettem, hogy ha az országos munkát és megyei töltés illetőségi munkálatokat október 15-ig be nem végeztettem hivatalomból fel leszek függesztve. E szigorú rendelet teljesítését a hivatalos tisztem hozná magával s nem is kérném a végrehajtásra mindencrélyt ráfordítani, ha az lehetetlenségben nem ütköznék. Ugyanis köztudomás szerint Tokaj város kézi munkával kötelezett népessége néhány urat, honorátiort és kereskedőt kivéve szegény napszámosokból állanak, naponkénti életszükségleteiket szőlőmunkai napszámmal keresik meg: tehát egyáltalában nem termesztök hanem fogyasztók: fogyasztók pedig annyira, hogy ha három vagy négy napi munkaszünet áll be: már az éhínségre kezd jelentkezni a rendesebb időjárások mellett is. Annyival inkább pedig ez évben, a midőn valamint megtakarítani sem az aratás, sem a cséplés által nem sikerült. Illy inséghelyzetű egyéneket tehát már idegen határba utimunkára küldeni, élelemszer nélkül teljesen lehetetlen, s annál lehetetlenebb, mert még a határbéli munkájok ledolgoztatására is csak úgy vannak képesek és azon napon, a mellyet megelőzőleg valamit napszámot kerestek, s abból már napi élelmüket biztosították. De továbbá Tokaj város lakosságának megvan a maga úti munkai teendője, az erőhöz mért töltés vonal s a vonalhoz mért kavics mennyiség ki van mérve: hogyan lehet tehát egy ugyanazon s már egy helyen igénybe vett erővel két helyt állhatni, mert az hogy Tokajból 600 gyaiog erő s tiszatöltéshez rendeltetett, a város úti munka kötelezettségének sem az út vonalán sem a kiállítandó és feltöltendő kavics mennyiségen nem változtatott. Éspedig a tokaji töltésvonal feltartásánál több körülmények fordulnak elő, mellyek túlságos úti munka erőt igényelnek. Hlyének, hogy a töltésárkok nagyobb esőzések alkalmával a hegyről rohanó iszap által betemettetnek s azoknak nemcsak kilisztogatása, de újra ásása válik szükségessé évenként. Továbbá, hogy a töltés vonalban eső csekély nyiladékú hidak minden esés alkalmával eldugulnak s azoknak újra kiásására haladéktalan teendővé válik, más különben az eső víz lefolyása a töltés felületérc venné útját. De végezetre mindezeken kívül még az a nagy szolgalom hárul Tokajra, hogy utczáját melly sajátképen töltésnek folytatása, s igen forgalmas országút évenként 2-3 sőt több ízben is kell a záporhozta ülledékektől kitisztítani. És bár e részben a munka egyharmadrészének viselésére a Tekintetes megye volna szerződésileg kötelezve, nemcsak hogy semmi segítséget nem nyújt a városnak, sőt az évi útmunka vonalak kiszabásánál sem veszi e szolgalmat semmi tekintetbe, valamint azt sem, hogy a tokaji vásártér felé vezető töltés vonal megyét illető részét is folyamatosan a város kövezteti és tartja fel: holott maga ezen két útvonal évenként elegendő lenne, hogy annyira amennyire helyre hozattassék Tokaj város közmunka ereje kimerítésére. Tiszaszabályozási Társulat 1857. novemrítése az egyes birtokosoknak 1440 rft-ra Debreczenböl.
