Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
V. IDENTITÁSTUDAT A TOKAJ-HEGYALJÁN
ezáltal, hogy termeivényüket felvásárolják, árusítási jogot árendálják a kamarától, mint földesúrtól. b) A zsidók egyelőre a társadalmon kívül vannak, s közvetlenül a haszonszerzés reményében a kamarától (s világi földesuraktól) bérlik a kocsmáitatás, borárusítás jogát. 17 c) Az orosz cár által telepített „muszkák"-ról azt kell elmondanunk, hogy időközben kiderült, hogy nem a hegyaljai kistermelőktől, még kevésbé a nagytermelőktől szándékoztak felvásárolni a Szentpétervárra szállítandó bort, hanem zálogbirtokon termeltették azt. Hogy mennyire ellentmondásos volt szerepük, megemlítjük, hogy Tokajban muszkakocsma működött. Majd pedig a hitéletüket gyakorlandó társultak a görög kereskedő társulattal, s így építették az ortodox egyházat. 18 d) Marad a cigányság, ők is kívül rekedtek a társadalmon, miután hiába kísérleteztek (volna) a jobbágyi státuszt biztosító telek, taksás ház, avagy szőlőfóld szerzésével. Számukra maradt a középkori szintű (eszköz, technológia) termelés, kézművesség. Jogállásuk értelmében nem juthattak intravillanum biztosította (rét, legelő, erdő, nádas) haszonvételhez. A városi társadalomban tehát a kézművesek (kik nemesek vagy városi polgárok) lehettek, egyre szélesebb rétege szolgálta a várkatonaságot, továbbá a nemesi környezetet, illetve általános igényeket (pl. csizmadia a környező falvak parasztságának is termelt, sőt a nem csizmadia iparosoknak). A városlakó kereskedőkről már szólottunk. A szőlőbirtokos parasztságnak a jól jövedelmező bortermelés biztosította a felemelkedést azáltal, hogy képes volt megvásárolni maga és utódai számára az ármálist. 19 További városiasodást eredményezett a vallási reformálás (jelesül előbb az evangélikus majd a kálvinista hitfelekezet hívei gyarapodtak). A református vallás hegyaljai térhódítása. 20 A vallás maga után vonta az armalista nemesség számának emelkedését. Közöttük van a honorácior nemesség is. 21 Annak ellenére így volt, hogy a nemesi jog érvényesítése felemás módon mehetett végbe. Hiszen a szőlőfóld jogállásától (szabad vagy dézsmás szőlő az) függően az armalista nemes is dézsmaadásra kötelezett. A város vezetésében a kézműves, különösen ha nemes származású volt, vehetett részt, minden más eset kizárt. Az armalisták száma a reformáció térvesztésével erősen megapadt. Végig a 18. században ez volt a helyzet. A kézművesek a cég biztosította jogoknál fogva fontos tudatot hordoztak. Tudatában volt a társadalmi szerepének azáltal, hogy adófizető volt, tudta, hogy közreműködése nélkülözhetetlen. 22 A szőlőbirtokos kisparaszt függetleníthette magát a jobbágyi kötöttségektől, miután nem volt szántóföldje, nem volt jobbágyi kötelezettsége sem Tokajban. Eljártak a környező falvak határába szántani, vetni, gazdálkodni. Ezáltal magukat polgárként határozták meg. Amikor a Mária Terézia urbárium bevezetését megcélozták, zsellérként emelkedett a hűbéri kötelezettségük, a robotolásuk, illetve emelkedett a pénzmegváltás összege. Tokaj nem nyugodott bele az új helyzetbe, hanem küldöttséget küldöttség után 17 Csíki Tamás i. m. 1 Tardy IMJOS: AZ orosz Borvásárló Bizottság története. Sárospatak, 1963. 19 Szakály Ferenc: Magyarok Európában II. Bp. 1990. 233., Bencsik János: A Pataki járás taxáltató diariumaaz 1654-1656. évekből. In: HOMÉvk. XL. Miskolc, 2002. 245-265. 1. 11. jegyzetet. 20 Dienes Dénes: A tokaji református egyház története. In: Bencsik János (szerk.): Tokaj, Várostörténeti tanulmányok III. Tokaj, 2002. 231-258. 21 Zsámbéki László: Magyar művelődéstörténeti kislexikon, Bp. 1986. 191. (utánnyomás sorozat). 22 Bencsik János: Tisza-Tokaj kiváltságolt városi társadalma a királyi kamara főhatósága idején (1715től). In: Uő; Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc-Tokaj, 1993, 205-231.
