Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
V. IDENTITÁSTUDAT A TOKAJ-HEGYALJÁN
menesztett egészen a királynői fóhivatalhoz, miközben Grassalkovichot is megkeresték. 23 Az identitástudat egyik szelete volt az erős történeti ismeret, az erre való hagyatkozás. Ezzel függött össze, hogy a különböző városi jogokra fokozottan ügyeltek (halászati jog, rétgazdálkodás, sőt a kőfejtés). 24 - Ide sorolható a régiótudat kialakulása is, hiszen védeniük kellett a „tokaji" szerepét a világpiacon. Erős riválisa volt a környezetből különösen a miskolci „Avas"-i bor, a bükkalj i szőlőtermelők, pontosabban azt piacra vivő kereskedők. 25 - Meg kell fogalmazni azt a gyakorlati hatást, melyet a „kétlaki" életmód eredményezett. Jelesül a kézművesek arra törekedtek, hogy kisebb szőlőterületet birtokoljanak, melyet aztán a családdal és a műhellyel együtt műveltek. Ezáltal részt vettek a hagyományos termelési rendben. - A városi életmód csak lassan egységesült, hiszen a módosabb parasztok követték az iparosokat, akikkel nem egy alkalommal rokoni szálakkal kötődtek. A viselet, a lakásberendezés, a termelés (szőlő, bor) eszközkészlete egységes képet mutatott. 26 - A népiség jegyei csak ott mutatkoztak, ahol a hagyományos paraszti életmód nagyobb egységekben jelen volt. így a folklórelemeket hordozó „szüreti felvonulás" stb. Ehhez hasonlóan alakult a szőlőművelő „kapások céhe", külső jegyekben az iparossághoz akart igazodni. Itt-ott felbukkant az egyház által gerjesztett „fáklyás társaság" is. 27 3. A mezőváros egyik fontos jellemzője az autonómia-jog, az önigazgatás. Ennek birtokában bizonyos mértékig függetleníthette magát a földesúrtól, a feudális hatalomtól. Vajon ki volt Tokaj földesura ezekben a korai évszázadokban? Miután a város és határa a várbirtok része volt, a mindenkori vár gazdája (kapitánya) volt a városé is. Amint láttuk, számottevő tulajdonosok között a király előtt, annak apja, Hunyadi János, illetve a királyi rangra emelkedett Szapolyaiak őrködtek tulajdonuk gyöngyszeme, Tokaj fölött. 28 A gazdaságilag mind erősebb város arra törekedett, hogy szervezze, majd megerősítse önkormányzatát. Ennek letéteményese volt a mindenkori magisztrátus. E testületnek annyi tagja volt, amennyien Krisztus apostolai (12 fő). Élén a főbíró állott. Első jele az önállósulásnak, az önkormányzatnak a város pecsétje, pontosabban pecsétnyomójának vésetése (1549) volt. 29 A Hegyalja mint régió is szerveződik, melyet a szőlő termesztése és bor előállítása motivált. Elsőként 1581-ben születik meg az ilyen egységesítő törekvés, a reguláció. 30 23 Bencsik János i. m. 1993. 211. 24 Egyetlen példa erre, amely a vásárjogot érintette: 3/1964. sz. ZmL. Tokaj iratok. A helytartótanács intézménye, „mely szerint Tokajnak kedd és pénteki hetivásár helyett hétfő, péntek, s a hétfőn a barmojí árulását is engedi - a barmok árulásából remélhető haszonra vonatkozóan jogot kíván formálni - az országos vásár analógiájára a földesuraságot illető 2/3 részére a bevételnek. A magisztrátus óvást emel, mert nem egyéb az, mint a piaczjog, mely 1779 év óta a város kizárólagos jogai közé tartozott...". 25 Rémiás Tibor. Az „Avas hegy" Miskolc 18. századi szőlő- és borkultúrájában. In: Dobrossy István (szerk.): A miskolci Avas. Miskolc, 1993. 211-236. 26 Bencsik János: Tokaj társadalma a tárgyak tükrében (1774-1849). Sátoraljaújhely, 1993., Kósa László: „Hét szilvafa árnyékában"... Bp. 27 Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai. Miskolc, 1957. " 8 Détshy Mihály: Tokaj várának története. In: Bencsik J—Orosz I. (szerk.): Tokaj, Várostörténeti tanulmányok II. Tokaj, 1995. 5-88. 29 Bencsik János: A város pecsétrajza, a város címere, 1. 28. jegyzetet. Bencsik János: Tokaj város címere a régiségben. In: Tokaj és Hegyalja XI. (Bencsik J. szerk.), Tokaj, 1994. 9-23. 30 Dongó Gyárfás Géza (közreadja): Tokaj és Hegyalja XXI. Tokaj, 1999. 7.
