Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

V. IDENTITÁSTUDAT A TOKAJ-HEGYALJÁN

szen az életet át- meg átszelő erővonalak azok, amelyek kijelölik a gazdasági és társadalmi fejlődés, változás tendenciáit. - A katonai hatalmat, földesúri rangot jelentő várak, ezzel együtt a paraszti falvakkal népes váruradalmak elveszítik jelentőségüket,

10 noha bizonyos térségben a katona veszély felerősítő szerepe ellenkező tendenciát indít el. Másodlagossá minősülnek a gazdasági fejlődéssel szemben. - Szinte az összes adásvételt, kínálat-keresletet összpontosító vásárok, továbbá a tiszai átkeléssel együtt járó (vámszedési jog) lehetőségek birtokában Tokaj lassan maga mögé utasítja a régió (Hegyalja) nyugati térségét (Abaújtól a zsadányi partig).

11 Ezt az ellenmondásos kort jellemzi a tállyai vár pusztulása.

12 - A kereskedelem fellendülése növeli Tokaj jelentőségét, gazdasági erejét, szerepét. Még ha a katonai viszályok átmenetileg zavart is idéznek elő (a két uralkodóház, család harca egymás ellen). - A történelmi helyzet is azt követelte, hogy Tokajnak a katonai szerepét erősítsék. Miután itt lépték át a kereskedelmi és hadiutak a Tiszát, kikerülve ezzel a hódoltsági területek (az Alföld) zavaros bizonytalanságát, továbbá itt érték el a vízi illetve szárazföldi sószállítmányok a kirakodó és elosztó kikötőt, s történelmi úton továbbszállításuk bizonytalan. Ehhez a már-már a korban látványosnak ítélhető kereskedelmi élet, kereskedői tevékenység, két további tényező által még változatosabb és színesebb lett. Egyrészt lassan keresettségre, hírnévre emelkedő hegyaljai bor,

13 s ezzel párhuzamosan a kiváló minőségű aszú szőlő bor

H megjelenése és piaci térhódítása. 2. Az ember szerepe: A társadalom lassan városi jelleget kapott. Tokajban és a többi hegyaljai városban, talán az egy Tarcalt kivévén, amelyről ilyen értelmű jellemzést adott krónikásunk Debreceni Ember András.

15 Kézművesek és kereskedők telepszenek be. Kik jövőjüket ezáltal akarják biztossá tenni, megalapozni személyes, családi boldogulásukat. A velük jött idegen elemek nehezen ízűinek e mezővárosi társadalomba. Megakadályozza őket a szőlőtermelő föld szerzésének gátjául szerepeltetett „vérségi" és „szomszédsági" jog, elővételi, sőt kizárólagos vételi jog.

16 Egyelőre kívül maradnak tehát a termelésen vagy termeltetésen. Pusztán a kereskedésre hagyatkoznak, s különféle haszonvételt árendálhatnak. - Az idegenekről: a) A görögök a borkereskedelemben egyelőre nem vehetnek részt, számukra marad a hagyományos áru: az „úri" divat, a viselet, sőt a reprezentáció, s kincsképzés eszköze, az arany- és ezüstneműek. Előfordul, hogy a kézműveseket szorítják ki a hazai piacokról 10 Nagy László: A végvári dicsőség virágkora és hanyatlása. In: Studia Agriensia 17. 1997. 75-89. Hagyomány és Korszerűség a XVI-XVI1. században (szerk.: Petercsák Tivadar), Eger., Csorba Csaba: Vár és város megváltozott kapcsolata a XVI-XVII. században. In: Studia Agriensia 17. (szerk.: Petercsák Tivadar), Eger, 1997. " Bencsik János (szerk.): Tokaj és Hegyalja XVI. Hegyalja krónikája Debreceni Ember András verses leírása, Tokaj, 1995. 909. sora: „Igaz hogy a Zsadányi partig a Hegyalja...". 12 Takács Péter: Tállya története. A vár című fejezet. In: Frisnyák Sándor (szerk.): Tállya. Tállya, 1994. 89-91. 13 Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj, 1991. 108, 470. Komoróczi György: Borkivitelünk észak felé. Kassa, 1944. 14 Balassa Iván i. m. 149. 15 Jánosi István: Zemplén vármegyének kincstartó tárháza. Két hegyaljai verses história a XVI1I-XIX. századból. Tokaj és Hegyalja X. Tokaj, 1993. 16 Németh Gábor. Hegyaljai mezővárosok „törvényei" a XVII-XVII1. századból. Bp. 1990. Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványa.