Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

Tokajban bővült és erősödött e kör, hiszen az árvízszabályozással mentesített területeken teret hódított, mintegy felváltandó a korábbi kaszálóként hasznosítást, a szántóföldi gazdálkodás. Kistokajban ezekben az évtizedekben jelentek meg újra a kezesállattartásra és gabonafélék termelésére alapozott paraszti kisüzemek. Gazdasági udvarokon megjelenik a csűrös építkezés. Sóhivatal és sóelosztás A sószállítás természetes útvonala volt a Tisza. A folyóvízen való sószállítás azonban csak kedvező vízállás és időjárási viszonyok mellett képzelhető el. Egyébként a Felső-Tisza alacsony vízállása, s kedvezőtlen mederviszonyai miatt a Tisza az esztendő nagy részében nem alkalmas a sószállításra. A vízi úton való ilyetén teherhordásnak a téli időjárási viszonyok is gátat szabtak. I. Rákóczi György ezért készíttetett mesterséges csatornát, a Zsarót, melyet mérnökök a Bodrogköz belső vízfolyásainak összekötésével és mélyítésével építettek. Azért a Bodrogközben, hiszen ez érintette a Rákóczibirtokokat, és így elszállíthatták a tokaji sóraktárba ezt a kiváló és biztos haszonnal járó terméket. Tokajban a sóraktár a Bodrog partjához közel, a mai város északi végén állhatott, de ez az északi városrésszel együtt leégett a 18. század 70-es évtizedében. Emlékét a Zsaró-fok, árvízi beömlés őrzi. Amikor ismét királyi kézbe került a sószállítás és árusítás joga, elkészült a sóhivatal ikerépülete a Tisza mellett a tiszai rév, továbbá a tiszai közúti híd alatti térségben, ott ahol azt ma is tudjuk. A sóraktár azonban megtelhetett tengelyen szállított sóval is. Ez a sószállító út is ott kanyargott a Tisza bal partján, nagyjából párhuzamosan a mederrel. Kitettségben a szárazföldön az állandó támadás, rablás veszélyének. Talán ezt akarta I. Rákóczi György fejedelem pótolni a Zsaró-csatorna megépítésével. Anno 1^7

die //* ^^ Sókiadó „nyugta" Almássi János részére, î801. február 11.