Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

i) Szántóvetők, termelők és termeltetők rétege Tokajban Mintegy elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy Tokaj határában a Tisza szabályozását követő árvízmentesítésig alig volt szántóföldi gazdálkodásba bevont termőföld. Még a hegy lábát is, az ún. „szoknyák" területét ekkorra beültették szőlővel (pl. Béka tó). A Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő összeírásban (invesztigáció) rögzítették azokat a panaszokat, melyeket a helybeli parasztok előadtak az összeírást végzőknek. Elmondották, hogy éppen a határ fent előadott állapota miatt arra kényszerülnek, hogy eljárjanak az Alföldre mezőgazdasági munkát végezni. A gyalogok kézi aratásra, a lovas gazdák nyomtatni, hogy ezzel keressék meg az évi kenyérnek valót. Elsősorban a közelebbi helységeket, mindenekelőtt a Szabolcs megyei módos gazdákat, avagy az urasági birtokokat keresték meg. Mondhatni, ahol éppen az előző években végzett kifogástalan munkájuk révén szívesen látták a visszalátogató bérmunkásaikat. Az ilyen munkával szerzett javakat a hídon avagy a réven vámmentesen szállíthatták haza. Akiknek igásállatuk volt, azok a szomszédos települések határán kisebb-nagyobb szántót béreltek, s ezeken a kisebb-nagyobb földdarabokon termelték meg a háztartásuknak avagy gazdaságuknak szükséges szemesterményt, illetve később a kapásnövényeket. Tudunk arról, hogy e célból jártak a rakamazi határba szántani-vetni. A Tisza szabályozása és az árvízmentesítés révén megszabadultak a határ déli, Ladányig, Eszlárig nyúló kaszálóréteket rongáló árvizektől. A politikai változások eredményeként a hűbériség kötöttsége alól felszabadult réteket kiosztották az újdonsült, immár polgári birtokosok között, akik feltörhették, s ezzel szántóföldi művelésbe vonták e területeket. Szólnunk kell az összeírok által használt terminusz technikuszokról. Pontosan azért, mert a kitöltött ívek nem igazítanak el bennünket a birtoknagyságok, illetve a termeléshez való viszonyokról. így pl. a „birtokosok"-ról. Ide sorolhatjuk azokat a személyeket (háztartások), akik bizonyosan kiterjedtebb szántóterülettel rendelkeztek, s azon kalászosokat (stb.) termeltek illetve termeltettek. Egy esetben ehhez a gazdasági tevékenységhez gazdasági szakembert, ispánt (312. sz.) alkalmaztak. Éspedig Stumpf Endre tokaji szülöttet (1848). Egészen mást jelenthetett a „gazdálkodó" megjelölés. Itt szinte minden esetben feltételezhetjük, hogy paraszti jellegű gazdálkodásról és mértékről lehet szó. Ehhez társult a „gazda" megjelölés. Ezt a szóhasználatot az előző korszakból mentették át. 1848-ig a gazda Tokajban házas zsellér állapotot jelölt. Ugyanis a határbeli tartozékokat (intra villanum), mint rét, legelő, erdő, nádas, a lakóház utáni jogként birtokolhatták. Akinek nem volt lakóháza, az idegen tulajdonú házban vonhatta meg magát, s ezt nevezték lakónak, korábban ez volt a hazátlan zsellér. Az előbbiekben hivatkozott folyamatot az indíthatta meg, hogy a hűbéri pereket követően a tartozékok (apertinantia) átmentek saját tulajdonba, s a továbbiakban kiosztották azokat, az ezáltal kimért kisbirtokokkal már szabadon rendelkeztek a tulajdonosok. Miként szóltunk arról, a kisbirtok része volt a legelő is. Nos, ezeket nem osztották fel Tokajban, hanem közös tulajdonban maradt, a közbirtokosság, a legeltető társulat működtette. A közösből elkülönöztek bizonyos részeket, ezek a mészárszékek tartozékai, továbbá a vendégfogadókban megszállottak állatai számára maradtak fenn. így a Felső legelőn. A Lebuj csárdához is ott mértek egy területet, ugyanígy a vásárra hajtott állatok éjszakáztatására is itt biztosítottak legelőt. Az utóbbit külön bérért vehették igénybe az állatok tulajdonosai. Az Alsó legelő a város déli határában terült el. Ezeken a területeken a fejős tehenek csordáját legeltették, melyek a gazdasági udvarokban éjszakáztak, télen át is istállózták. Ugyanígy a hámos /ovakat is e területen legeltették. Ezek számára már nem volt közös ménes. Továbbá a fejős juhnyájakat is legeltették közös nyájban. A rideg