Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

A tokaji Tisza-szakasz, előtérben a királyi sóhivatal sópajtája, majd végében a kettős kastély (Zempléni Múzeum képeslap-gyűjteménye) érdeklődők a Rákóczi család kastélyainak. Egyébként is Hegyalján minden a nagy korra, a fejedelem emlékét idézendő, emlékeztet. így vagyunk a Rákóczi-pincékkel. A sóhivatal tisztjeinek társadalmi perspektíva volt a kamarai városka társadalmába való beépülés, részint valami módon megőrizni a társadalmon kívüliséget, pontosabban a társadalom felettiséget. Ezért aztán a sóhivatallal kapcsolatos ügyekben a város magisztrátusa csak kért, szokatlan vehemenciájuk ellenére is. Ez a csoport ajándékozta meg Tokajt két jeles férfival, éspedig Spech Lajossal és Paulay Edével. A taksás nemesek is jelen voltak 1848 után is a társadalomban. Ismerjük abbeli törekvésüket egy, másfél emberöltővel korábbról, amikor célirányos panasszal kívánták elérni azt, hogy súlyuknak megfelelően vehessenek részt a város vezető testületében. Hiszen Tokaj eléggé fejlett volt ahhoz, polgárváros voltára, hogy egy-egy tekintélyesebb pozícióba jutott vezető férfi lehetőséget lásson személyes boldogulásához. Tokajban elsősorban az iparos réteg monopolizálta a város irányítását. Egy-egy jó nevű iparos bejutva a város tanácsába, évtizedekig gyakorolta a hatalmat. Pl. Litzmajer pékmester vagy Elschléger Ferdinánd szerepel a névsorban, jónak látja tehát pecsétgyűrűt alkalmazni, megfelelő címerrel ellátva azt. A „Nemes város" címezett, nevezett alatt önmagát is megnemesítve ez alatt. Hivatkozási alap volt számukra a város érdekes törekvéseinek végcélja. A nemes ember könnyen leparasztozta a tanács tagjait. Csaknem bizonyos, hogy az efféle mentalitás ott élt a társadalom hétköznapi érintkezései során. A nemes ember sok mindent megengedhetett magának, családjának, amit a polgár nem tehetett. Az egyházak szabályozó szerepe nehezen érvényesült körükben. Különösen a vegyes vallású tanács kebelén belül. Pedig a római katolikus pap, Bergler Gyula helyi potentátnak számított.