Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)
IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK
„Tekintetes Cameralis Praefectus Úr! Nems Gáli Jánosnak, mint a Tokaji Nemesség Fö Jedzőjének aláírása alatt Kruth Mihály Fő Bíróhoz és általa az egész Communilásnak Hivatalos titulussá expediáló Levele andexumából (függelék) méltóztatik... kegyesen által látni, hogy a Tokaji Taxas Nemeség a melly Taxális Jószágára nézve Felsőbb rndelések szeerint igazgatásunk alatt vagyon, annak nemesi személlyére nézve sem egyenként sem pedig öszvességgel vévén hivatalos munkádásunkban igazgatásaiul annyival inkább prantsolattyátúl nem függvén felettünk különös jurisdictiot formálni igyekszik, még pedig oly Tárgy feszegetése kezdetével, melly könnyen gondolkozó és tántorítható polgár társaikat, mind ellenünk, mind pedig a Mlgos Uradalom ellen fellázithattya: tudtuk mi eddig kötelességünket folytatni mind a város, mind pedig lakossaink hasznára s ha egy vagy más részben sérelmünket orvosolni szükséges volt, azt a rendes utyán és módján a lehetőségig eszközültük, meg nem felejtkezvén egyszersmind a Mgos Uradalomhoz tartozó kötlességünkről. Mivel pedig a fent említett nemesi Gyűlésből Kruth Mihály főbíróhoz intézett Irományok Tokaj várossá magisztrátusának megalacsonyitását cs megvetését jelentő kifejezésekkel és fel püffedve vágynak... el nem nézzük, hogy az itten lakozó Nemesség státust formályon a statusban és már századoktúl Privilégiait Városunknak magistrátusát megalatsonyitsa, mellyre való nézve, hogy közöttünk ne támadjanak alázatosan kérjük Ttes Praef. Urat a járásbeli Főszolgabiró Úr által a Tokaji nemességet és annak gyűlését attul eltiltani méltóztasson, hogy az Igazgatásunk alá bízatott Publikum dolgában magát egyeliteni és avatni nem tsak meg szűnjön, hanem egyszersmind közjónak elő mozdításán s feltartásában tett Rendeléseinkhez magokat alkalmazza és ha úgy szabad nevezni carbonárisok nem támadjanak... 1865." A szálfatelep (portus) A Tiszán rendszeresen érkeztek fából összerótt tutajok. Általánosan lábófának is nevezték. A Kárpátokban kitermelt fenyőfát így úsztatták a folyón Tokajba és lejjebb a Tiszán. A híd körül kötöttek ki a tutajos oláhok, majd a szálmester irányításával a helybeli fuvarosok lovakkal húzatták ki a partra az elszabadított szálfákat, majd tengelyen szállították a fafeldolgozó telepre. Itt faragták az építkezésekhez szükséges gerendákat, s fürészelték a deszkákat. A korszerűsödő építkezés mind nagyobb tömegben igényelte a tetőfedő zsindelyt. A fatelep munkásai rendszerint idegenből jöttek ide munkát vállalni. Egyik jelentős kibocsátó település volt a felső abaúji Meczenzéf ikerváros. A római katolikus egyház anyakönyveiben őrződtek meg e személyek nevei: 1. 1841-ben Kriszner Fülöp 53 éves, Bocska Anna férje halt meg. 2. 1842-ben Kellér József és Plotrius Erzsa 3 éves fia halt meg. Őt nemsokára az apa követte. 3. 1842-ben Kellér József 54 éves, Singer Erzsa férje. 4. 1842-ben Izsák Valenbek 28 éves, nőtlen halálozott el. 5. Még ebben az évben elhunyt Gedeon Lőrinc 61 éves, Gedeon Margaret férje. 6. 1842-ben Garntzer 41 éves, Garntzer Margit férje hunyt el. 7. 1842-ben Singer Györgynek Fedor Sófiának Mária lánya született. 8. 1842-ben Ugyancsak nekik született egy fiuk Tokajban. 9. 1843-ban Fedor Mihály 59 éves, Roób Anna férje halálozott el. 10. 1849-ben Sachinger György és Fedorin Sófia 3 éves lánya halt el. 11. 1850-ben Schmolczer Mátyás 40 éves, nős, halt meg. 12. 1850-ben Schinger Mátyás 44 éves Schmoczer Sófia férje. 13. 1851-ben Rót Ferenc nőtlen, 27 éves hunyt el. 14. 1852-ben Krizner Tamás és Fedor Genovéva 2 éves lányuk hunyt el. Adataink tanúságaként írhatjuk, hogy nős férfiak családjukkal együtt, feleséggel, gyermekkel jönnek Tokajba. Sőt itt is szülnek gyermekeket feleségeik. Ugyancsak nőtlenek is előfordulnak a zsindelyhasogató, zsindelycsináló férfiak között.
