Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
A kóser bor A 18-19. század folyamán Északkelet-Magyarország gazdasági életében fokozatosan növekszik a zsidóság szerepe. Igen hamar bekapcsolódnak TokajHegyalja nagy értékű borának kereskedelmébe is. A térségben a zsidóság számbeli növekedésével együtt fokozatosan nőtt a mélyen vallásos, hasszid közösségek száma, amelyek jobbára Galícia felől települtek erre a vidékre. Az öltözetében, viselkedésében, szokásaiban rendkívül konzervatív, mély vallásosságához erősen ragaszkodó kelet-magyarországi zsidóság - eltérően például az igen korán aszszimilálódó dunántúli zsidóságtól -, következetesen őrizte a kóser étkezés szokásait. A hasszidizmus elterjedésével Északkelet-Magyarországon, így TokajHegyalján is nem csupán a metszők és sakterek munkája értékelődött fel, hanem mind nagyobb jelentőségre tett szert a kóser bor készítése és kereskedelme is. A kóser szó jiddis eredetű, a magyar nyelvbe a németországi, askenázi zsidó szóhasználatból (koscher) került át rituálisan tiszta, helyes, gyanún felül álló jelentéssel. A szó eredete a bibliai héber kóser szóra nyúlik vissza, s mindazt jelenti, amit a vallási törvények értelmében enni, inni, egyáltalán használni szabad a vallásos zsidó embernek. A mózesi törvények ebben a vonatkozásban - vallási alapokon állva is - elsősorban higiéniainak mondhatók. A 16. századtól a Sulhán Aruch törvénygyűjtemény tartalmazza a rituális ételkészítés és ételféleségek fogyasztásának előírásait, aminek máig jelentős szerepe van a tradicionális zsidó táplálkozásban. A kóser bor a vallásos zsidók itala. Tokaj-Hegyalján, ahol a borforgalmazásban meghatározó volt a zsidó kereskedőréteg szerepe, igen nagy jelentősége volt a zsidó rituális bor készítésének és kereskedelmének. A kóser borok magyarországi készítésének kezdetei a múlt homályába vesznek. Már a 15. század első harmadából vannak reá vonatkozó adatok NyugatDunántúlról, de 1609-ből már ismerünk írásos adatot Tokaj-Hegyalja kóser borára is. Ekkor a kassai polgárok panaszos levelükben említik, hogy Mádon a zsidók kóser bort szüreteltek. Történeti adataink az 1710-es évektől tűnnek fel nagyobb számban, amikor a szepesi kamara - melynek hatáskörébe Tokaj-Hegyalj a is tartozott -, adót vet ki a Sziléziából, Morvaországból, Lengyelországból bevándorolt zsidókra. A zsidók türelmi adója és a kóser bor után beszedett illeték a mezővárosoknak és a kamarának jelentős hasznot hozott, sa 18. században gyorsan emelkedett. A szepesi kamara azonban rendre bérbe adja a kóser bor adóját: pl. 1723-ban a Zemplén vármegyei Homonnára való Salamonovics András árendálja az északkeleti vármegyék, benne Tokaj-Hegyalj a (jiddisül Hegyelach) kóser bor adóját. A magyarországi törvények, Zemplén vármegye és a hegyaljai oppidumok törvényrendeletei hosszú időn keresztül a leghatározottabban igyekeztek tiltani a zsidóknak a hegyaljai bor, elsősorban az aszú készítését, kóseroztatáséX. Ezt elsősorban a korábbi privilégiumok féltése és a minőség védelme indokolta. Később a tiltó rendelkezések enyhültek: előbb saját fogyasztásra engedélyezték a
