Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

ítélésem szerint az irodalom, de általában a művészet kérdései nem regionálisak. Még a „kis" kérdések sem. A mű tárgya, tartalma persze lehet regionális indíttatású, kötődésű, megvalósítása azonban - ha valódi értéket képvisel - aligha. Lehet persze regionális érték is - erre céloztam fentebb az irodalom „mélységi" tagolódásával. Nem mindegy azonban, hogy valaki cseppben a tengert tudja megmutatni, vagy az összes vizekből szedi össze cseppenként saját kis felségvizét. Arra pedig, hogy a keret mennyire lehet lokális, illetve regionális, végtelen példát ad az irodalom Kosztolányi Pacsirtájától Mándy mozijáig, Nagyszalonta környékétől Erdélyen át a Pannon dombokig, továbblépve Hrabal sörgyáráig vagy kisvárosáig, Marquez mítoszokkal átszőtt falujáig - csakhogy ezek soha nem regionális kérdéseknek adnak keretet. Mindezek mellett természetesen helyük van az irodalomban a regionális, akár lokális problémáknak is, ahogy mindenféle szellemi alkotásnak megvan a maga helye. 5. Az irodalom, csakúgy mint a szellemi élet más területei, művelők többsége számára kemény és szívós napi küzdelem, tipródás, megszállott próbálkozás, kezdés és újrakezdés - munka. Sok-sok apró „kézműves" tevékenységgel, a számtalan olyan mesterségbeli tudással és finomsággal, amelyet meg kell tanulni. Mindehhez persze lehetőség, feltételek szükségesek, formáló műhelymunka kell. Nem mindenkitől várható, hogy készre csiszolt munkával jelentkezzen, adni kell lehetőséget a nehezen indulóknak is. Ugyanakkor persze - jó szemmel és kritikusan - formálni kell a tehetséget és vissza kell metszeni a vadhajtásokat. Úgy ítélem meg, hogy vannak ennek a régiónak sajátos, helyi értékei, ugyanakkor sokat kell és lehet tenni azért, hogy ezek - mennyiségileg és minőségileg - gyarapodjanak. Irodalmi - és más - lapok szükségesek, jó szerkesztők és kritikusok kellenek, s a mostaninál sokkal harmonikusabb emberi kapcsolatok és viszonyok az alkotók között, sőt a befogadók között is. Mindezek csak lassan, nehezen alakulnak; hosszú folyamatok, amelyek - sajnos - túlnyúlnak egy-egy generáció életén. (Válaszok az Orpheus című folyóirat felvetéseire, 1992.)