Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL
Bár el kell fogadnom, hogy egy-egy ilyen kis intézmény működtetésében - a törvényi előírások határáig - a fenntartó és a szakmai irányító autonómiát élvez, azt egyértelműen le kell szögeznem, hogy a „kis múzeumok" nem múzeumok kicsiben. Lokális feladataik vannak, speciális elvárások érvényesülnek velük kapcsolatban, de nem felelnek meg azoknak a kritériumoknak, amiket az új törvény a múzeum kategóriába sorolt/sorolható intézményekkel szemben támaszt. A létrehozáshoz, megnyitáshoz és működtetéshez is meg kell felelni bizonyos elvárásoknak. Működési engedélyt számukra is csak a NKÖM minisztere adhat, a szakfelügyelet javaslatára történhet meg az intézményi besorolás, s a fenntartónak garanciát kell vállalnia bizonyos szakmai normák - elsősorban műtárgyvédelmi és -biztonsági - betartatásáért. Attól függetlenül így van ez, hogy ezek a kis intézmények jellemzően a kulturális tárgyi örökség második, harmadik vonalába tartozó, többségükben nem igazán kvalitásos műtárgyakat őriznek, amelyek azonban alkalmasak a közös lokális kultúra megismertetésére. Szerepüket magam elsősorban az oktatásban, nevelésben, nem utolsósorban a közösség összetartozásának erősítésében látom, s csak kevéssé az idegenforgalomban, amit pedig az alapítók első helyen szoktak megfogalmazni. A kiállított tárgyak, tárgyi együttesek valódi értékét magam abban látom, hogy igen jelentős részük helyben konkrét személyekhez, családokhoz köthető, ettől lesz az anyag, a kiállítás koherenssé az adott település lakossága, közössége számára. Az már sokkal bonyolultabb feladat, hogy képes legyen - idegeneknek, távolról jött látogatóknak - érzékeltetni az adott település kulturális örökségének összetevőit, történetileg változó folyamatait, táji kapcsolódásait. Jószerével lehetetlen megmutatnia, hogy miben közös az adott miliőben reprezentált műveltség a közelebbi és távolabbi falvakéval, s - ha van ilyen - miben mutat speciális, egyedi jelleget. Vagyis ezeknek a kis múzeumoknak a koncepcionális, legalább a közlekedő utak mentén valamelyest összehangolt fejlesztése hozhatná meg azt az idegenforgalmi eredményt, amit egyébként a létrehozók minden egyes intézménytől remélnek. Szerencsés lenne, ha nem ugyanazt látná a látogató ezekben a kis intézményekben, mert számára nem igazán szempont, hogy ugyanaz a tárgy(típus) X, Y vagy Z kezében forgott. Még akkor sem, ha gondolkodásában, habitusában közösséget vállal a múzeumlátogatás során az adott lokális kultúra hordozóival és örököseivel. Mindezeknek megfelelően, miben látom ezeknek a „kis múzeumoknak" a feladatát, jelentőségét. a) Sokféle és sokirányú program szervezésében, amelyekkel - a kiállított tárgyi anyag értelmezéséhez igazítva - szerepet vállalhatnak az iskolai oktatásban, nevelésben. b) Meghatározónak vélem szerepüket a lokális mi tudat szervezésében és megerősítésében. Egy ilyen kis intézmény sokkal inkább emberközeli, személyre szólóbb egy valódi múzeumnál, ennek lehetőségeit a lokális közösség megtartásában érdemes kihasználni.
