Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL
nyilvános múzeumot és könyvtárat, fokozni és fejleszteni a műízlést és műpártolást, a közönség érdeklődését felhívni a szépművészetek iránt és megvetni az alapját egy létesítendő képtárnak". Talán nem is kell magyaráznom: a 19. század legvége, utolsó harmada a nemzeti kultúra konstruálásának időszaka. A nemzetben való gondolkodás egyik pillére a közös tradíció volt, annak letéteményeseként pedig - a korszakban még a népesség mintegy 80%-át kitevő - parasztság jöhetett szóba. Tárgyai azonban még csak kisebb részben - főleg az „ősfoglalkozások" köréből, valamint a népművészet és a viselet területéről tűnhettek emlékanyagnak: munkaeszközei, bútorai, használati tárgyai zömmel kortársai voltak a gyűjtőknek. A figyelem különösen is a reprezentáns, koherens múltú közösségek felé fordult (jászok, székelyek, palócok). Ezekhez járultak a különböző korszakból származó, de a helybeliek elődeinek tulajdonított régészeti emlékek - ekkor még főleg szórvány leletek, a városi, vármegyei adminisztráció tárgyai, iratai, emlékei. A nagy regionális központokban (Kassa, Kolozsvár) a városi polgárság múltjának, kézműveseinek tárgyi hagyatéka is fokozatosan múzeumi depozitóriumok polcára került. A mi szűkebb tájunkon azonban nem voltak ilyen központok, Miskolc jobbára csak a trianoni határok között próbálta meg átvenni - több-kevesebb sikerrel - Kassa regionális szerepkörét. Mivel az 1899-ben alakult Borsod-Miskolci Múzeum elsősorban Borsod vármegye és Miskolc város közgyűjteménye volt, Abaúj vármegye múzeuma Kassán jött létre, Zemplénnek pedig csírájában maradt a múzeuma, a trianoni határok között lefedetlen maradt a térség jelentős részének közgyűjteményi ügye. (Ez a hiány máig rányomja bélyegét múzeumaink tárgyi anyagára. Az 1950-es évek elején létrejött sárospataki, tokaji, főleg az 1970-es évek végén alakult újhelyi intézmények csak részben tudták már pótolni a gyűjtés elmaradt feladatait.) A múzeumok államosítása után kerültek nagyobb számban hivatásos szakemberek a múzeumokba, s valójában ettől az időszaktól, különösen pedig a HNF védőernyője alá került honismereti mozgalom és a megyei múzeumi szervezetek kialakulásától vált el egymástól szervezetileg is a két terület. Más kérdés, hogy a kettő közötti átjárás mindig természetes volt, s néhány érdemes személyiség folyamatosan összekapcsolta a két terület működését. 2. Mai tanácskozásunk témái között kiemelten szerepel a kismúzeumok dolga, mint amelyek létrehozásában a honismeret munkásainak rendre nagy szerep jut, s amelyek működésében a közgyűjteményi elvek és a honismereti mozgalom különösen gyakran találkozik. Miközben a múzeumok hosszú időn keresztül átátvettek feladatokat a honismereti mozgalomtól, úgy tűnik, mintha a kismúzeumok (helyesebben inkább tájházak, falumúzeumok, egészen pontosan gyűjtemények vagy kiállítóhelyek) a korábbi múzeumügytől vennének át szerepeket. Ennek okát az önkormányzati törvényben kell keresnünk, aminek eredményeként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a helyi önkormányzatok kapták meg működtetésre a kis intézményeket.
