Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL

a továbbiakban rájuk kell figyelnünk mindenekelőtt. Nem szabad természetesen figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy az adatlap jóval kevesebb információt kért és tartalmazott annál, hogy valamiféle merev kategóriákat állapíthatnánk meg. Erre nincs is szükség, s ez a besorolás csak a mi munkánk, további teendőink irányítására szolgál. A gyűjtemények létének, további sorsának megítélésénél egyetlen kiindulópont lehet: a múzeumok és a többi közművelődési intézmény érdeke a gyűjtemények ügyében közös, csak közös és azonos irányba mutató lehet, s hisszük, hogy az is. Mi világosan látjuk, hogy a kisgyüjteményekben felhalmozott anyag nagyon komoly szerepet játszhat a tanulóifjúság és a felnőttek ismeretszerzésében, a modern honismereti nevelésben, s nem utolsó sorban a jövendő múzeumlátogató és a múzeumok ügyét pártoló nemzedék nevelésében egyaránt. A kisgyűjtemények fenntartóinak, kezelőinek viszont tudniuk kell, hogy mindez csak tudományos alapon, korszerű módszerekkel valósítható meg. Tudniuk kell, hogy a gyűjteményükben található tárgyak csak a valóban tudományos feltárás után igazán értékesek, s nem attól, hogy jól bezárják, nehogy a múzeum tudomást szerezzen róla, mert esetleg elviszi. Hisszük azt, hogy ez a szemlélet idegen a közművelődési intézményektől, a közművelődés területén dolgozóktól. A továbbiakban ismertetném azokat a szempontokat, amelyek alapján a kisgyűjtemények további sorsát, helyzetét rendezni kívánjuk, hangsúlyozva azt, hogy ebben a munkában a megyei múzeumi szervezetnek vezető szerepet kell vállalnia. 1. Abból kell kiindulnunk, hogy az iskolák és más közművelődési intézmények birtokában levő muzeális anyag az állam tulajdonát képezi, a gyűjtemények nem kapcsolhatók gyűjtő személyekhez, sorsuk nem köthető személyi változásokhoz. 2. Az egyes gyűjteménytípusokkal, további gyarapításukkal kapcsolatosan véleményünk a következő: Régészeti anyagot a kisgyűjtemények ne gyűjtsenek, illetve az anyag előkerülésekor éljenek lelet-bejelentési kötelezettségükkel. A feltárás után régészeink természetesen kiállításra rendelkezésre bocsátják az anyagot. A már eddig gyűjtött régészeti anyagot régészeink átvizsgálják majd, s azokat a darabokat, amelyeknek feltétlenül múzeumba kell kerülniük, nálunk nyilvántartásba veszik, de önök kiállításra visszakaphatják. Történeti anyagból az írásos források, a maguk nemében különös figyelmet érdemlő tárgyak kerüljenek múzeumaink nyilvántartásába, s onnan a beleltározás, nyilvántartásba vétel után ugyancsak visszakaphatják. Néprajzi anyagukból azok a kiemelkedően fontos tárgyak, amelyek múzeumaink gyűjteményében nem szerepelnek, azok nálunk kerüljenek nyilvántartásba, készüljön róluk szabályos dokumentáció. A gyűjteményeinkben meglévő, duplum jellegű anyag gyűjtése nem ütközik akadályba. Összegezve: a kisgyűjteményi gyarapítás elsősorban a leletmentés, az előkerülő tárgyak megmentése szintjén maradjon, gyűjtőmunkájuk ne akadályozza