Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL
a múzeumok anyaggyűjtését, hanem legyenek tartalékai, segítői a múzeumok gyűjtőtevékenységének. 3. Csak ott legyen gyűjtemény, ahol ehhez megfelelő, zárható tér, valamint hozzáértő, s a gyűjteményért személyében felelős ember áll rendelkezésre. Ahol eddig nem sikerült a felelős vezető személyét megtalálni, sürgető ez a feladat. 4. A közművelődési intézmények birtokában levő muzeális anyagot valóban intézményiként kell kezelni, állami tulajdonként, s nem úgy, mint egy ott dolgozó, a gyűjtemény létrehozásában tevékenykedő személy saját tulajdonát. Ennek előfeltétele a nyilvántartás egységes rendszerének bevezetése. 5. A nyilvántartáshoz a gyűjtemények a megyei múzeumi szervezettől egységes és egyszerűen kezelhető leltárkönyvet fognak kapni, s egyúttal felvilágosítást, tájékoztatást a nyilvántartás rendszerével kapcsolatosan. Az önök rendelkezésére bocsátandó leltárkönyv minden intézménynél legyen hivatalos irat, amelyet éppen úgy kezelnek, mint bármely más - az intézmény munkáját dokumentáló - irattípust, s őrizzék együtt az intézmény iratanyagával. A leltárkönyv is tartalmazni fogja a kezelő személy nevét, illetve az ezzel kapcsolatos változásokat. A gyűjtemények kezelőjét az intézmények a Megyei Múzeumi Igazgatóság hozzájárulásával jelölik majd ki, s a változást azonnal jelenteniük kell a területileg illetékes múzeumnak. A gyűjtemény évi gyarapodását az intézmény naptári év végén jelentse a megyei múzeumi szervezetnek. A gyűjtemények szakmai irányítását a Megyei Múzeumi Igazgatóság látja el, a szakfelügyeletet és a kapcsolatot a területileg illetékes múzeumok fogják biztosítani. A nyilvántartás munkájának beindításával, technikai kérdéseivel kapcsolatosan a gyűjteménykezelők részletes tájékoztatást fognak kapni, s természetesen muzeológusaink külön-külön is fel fogják keresni az egyes gyűjteményeket, mivel az esetek nagy részében olyan problémák állnak előttünk (elhelyezés kérdése, zárható szekrények, tárlók biztosítása és egyebek), amelyek csak több szerv eredményes együttműködésével oldhatók meg. Az itt elmondottak természetesen egy képlékeny állapotban levő tervet körvonalaznak, melynek legtevékenyebb részesei a gyűjtemények képviselői, a gyűjteménnyel rendelkező intézmények lehetnek. A magunk részéről ezt látjuk a továbblépés szükségszerű útjának ebben a fontos kérdésben. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a múzeumok és a kisgyűjtemények között nem lehet rivalizálás, erről beszélni is nevetséges lenne, hiszen önök, akkor, mikor gyűjteményük alapjait lerakták, ha kisebb körben is, de ugyanabban az ügyben fáradoztak, mint a múzeumok. Közös munkánkról van tehát szó, s ezért az elhangzottakhoz kérjük véleményeiket, az együttműködéshez javaslataikat. (Előadás, 1976. X. 29-én a Herman Ottó Múzeumban rendezett „ Múzeumok iskolai és egyéb intézményi kisgyűjtemények" című tanácskozáson.)
