Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN

Kereskedelem a Bükkalja borával A

z Északi-középhegység és a magyar Alföld találkozásánál, a hegyvidék napsütötte lábánál jeles szőlő- és gyümölcstermelő zóna húzódik. Nagy hagyományú a Mátraalja és Bükkalja bortermelése is, bár kétségtelen, hogy Tokaj-Hegyalja borának hírével nem vetekedtek. Ez azonban főleg az utóbbi megkülönböztetett helyzetéből fakadt, s nem az előbbiek csökkent értékéből! Alább a Bükkalja, lényegében az Eger és Miskolc között húzódó kistáj borkereskedelmének hagyományairól lesz szó. A Bükkalja falvainak életmódjában igen nagy szerepet játszott a szőlő- és bortermelés. A tájegység ma is az egri borvidék keleti széle, ám a múlt századi filoxéravész utáni szőlőkultúrája már nem vetekedhet az azt megelőzővel. A 18. századi urbáriumok arról tanúskodnak, hogy az itteni falvakban nagy mennyiségű bor terem, s 2-3 kapás szőlőterület ad egy hordó bort, másfelől kiemelkedő a bor minősége is. Kisgyőr urbáriuma aszú készítéséről tanúskodik, a múlt században pedig Fényes Elek Borsodgesztről jegyezte fel, hogy „Szőlőhegye igen jó fehér bort terem, úgy hogy aszút is szoktak csinálni." Falvaink számára az urbárium - hasonlóan az ország más tájaihoz - Szent Mihály-naptól újév napjáig engedélyezte a bor árusítását. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy a bükkalji bor alföldi árusításának már középkori gyökerei voltak. A recens néprajzi adatok azt igazolják, hogy a Bükkalja történelmi borvidékének terméséből jelentős mennyiséget szállítottak a hegység belső, magasabban fekvő településeire, valamint az Alföldre is. A borral kapcsolatos, jelentős volumenű kereskedelem egészen az elmúlt évtizedekig nyomon követhető. Nagy tételben vásárolták a sályi és geszti bort a miskolci korcsmárosok és boltosok. Egyes vendéglők állandóan kínálták a jó minőségű geszti borokat, amelyek ily módon jelentős hírnévre tettek szert: ilyen volt elsősorban az ún. geszti szerelem. Szomolyára, Noszvajba, Sályba, Gesztre, Tibolddarócra az alföldi gazdák is feljártak borért. Különösen lakodalmak előtt jöttek, s 2-3 hektónyit vásároltak meg a Bükkalja tüzes borából. Szomolyára főleg a Tisza mentéről, Bábolna környékéről jártak. De vitték a bort árulni a bükkalji gazdák is: 2-3 hordóban, 5-6 hektónyit tettek fel szekerükre, s úgy indultak vele az Alföldre. Elsősorban korcsmákban adták el, nagy tételben, de nem ritkán elmérték házaknál is 10-20 literenként. Adták a bort pénzért, de nem ritkán búzára, kukoricára, egyéb terményre cserélték. Különösen karácsony előtt volt érdemes elindulni a borral, akkor volt a legnagyobb keletje. A Bükkaljáról felvitték a bort Ózd környékére, az észak-borsodi ipari és bányásztelepülésekre is.