Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN

10-15 km-es utat tettek meg gyalog, már hajnalban elindulva, hogy aztán délután vagy este térjenek haza falujukba a sikeres piac után. Rendkívül jelentősek voltak falvaink számára az alföldi kereskedőutak is. Szekerekkel vitték az almát, szőlőt, körtét, diót, de elsősorban a lekvárnak való szilvát az Alföldre, ahol piacokon, vásárokon, de leginkább házalva adták azt el. A szilvát szalma vagy ponyva közé öntötték fel a szekérre, s vékaszámra árulták, illetve legtöbbször közvetlenül cserélték - egy az egyben - gabonára vagy terményre. 2-3 fuvar révén szerzett gabona már fedezni tudta egy-egy család éves szükségletét. A Bükkalja falvainak gyümölcse 80-120 km-es távolságra jutott el elsősorban, leginkább a Tisza-völgyön szállították az Alföld felé. De eljutottak gyümölcsárusok a Nyírségig, Hajdúságig, a Jászságig is. Az emlékezet még téli utakat is számon tart, amikor a téli körtét szánon vitték az Alföldre a behavazott utakon. A gyümölcsárusok általában bevált, megszokott útvonalaikat járták rendszeresen, s általában megszokott szálláshelyeik voltak. Nemegyszer tartós kapcsolatok, barátságok szövődtek ennek során, amelyeket még ma is tovább éltetnek a gyerekek, unokák is. (Miskolc, 1985. Kis Magyar Néprajz)