Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK A RÁDIÓBAN
A Bükk hegység árucseréjéhez A természeti javak egyenlőtlen eloszlása, az eltérő természeti feltételek miatt az árucsere, a megtermelt javak cseréje mindig is szükségszerű jelenség volt, a kultúra természetes velejárója. A történeti-néprajzi kutatás erőteljesen rámutatott arra, hogy történetietlen lenne a népéletben az egyes közösségek, települések valamiféle teljes önellátását feltételeznünk. Az ország egész területét évszázadokkal ezelőtt is sűrűn átszőtték azok a szálak, kapcsolatok, amelyek révén az eltérő feltételek között élő, eltérő életmódot folytató közösségek kicserélték termelt javaikat. Ezek a kapcsolatok eltérő távolságokat öleltek fel. Legkisebb léptékűek a szomszédos falvak árucsere-kapcsolatai, tágabb amplitúdót jelentettek a különböző termelési tájak közötti kapcsolatok, egyes speciális termékekkel (pl. ritka ásványok, só, különleges minőségű mezőgazdasági termeivények, borok stb.) való kereskedés viszont átérte az egész országot, sőt túllépte az országhatárt is. Az egyes kapcsolatoknak természetesen sajátos élete, fejlődéstörténete van: születtek, elhaltak, újak támadtak helyükben. Az eltérő adottságú földrajzi nagytájak azonban szövetükben hordozzák ezen kapcsolatrendszer szükségszerűségét. A hegyvidéken való megtelepülés a középkori falvaknál szinte feltételezte azt a kapcsolatot, melynek során a telepesek az alföldi jellegű tájak gabonájára, élelmére cserélhették a hegyvidék természeti kincseit, s az azokból előállított termékeket. Kétségtelenül jelentett némi lehetőséget a hegyvidéki ember táplálékszerzése számára az erdei gyűjtögetés, ez azonban csak kiegészítette, de nem pótolta a kenyérnek valót. Specializálódott falvak egész sora jött létre, melyek valamilyen terméküket, készítményüket cserélték élelemre. Párhuzamos ezzel az a sok évszázados folyamat, melynek révén tavasztól őszig a hegyvidéki lakosság jelentős hányada vállalt munkát - pl. éppen terményért - az alföldi mezőgazdasági üzemekben (részes aratók, nyomtatók, cséplők, summások), valamint azzal a történeti jelenséggel, hogy a hegyvidékek felől mindig is megnyilvánult a népesség leszivárgása, levándorlása az alföldi területek felé. Ezen jelenségek vizsgálatára, s markáns példák felemlítésére kiváló lehetőséget jelent az Északi-középhegység és a Nagyalföld, különösen a Bükk-vidék és az Alföld árucsere-kapcsolatainak vizsgálata. Ennek szervezett kereteit az a vásár-vonal, vásár-hálózat jelentette, amely a középkor során is elevenen élt a hegyvidék és az alföld peremén (pl. Eger, Mezőkövesd, Miskolc). Ha nem is ilyen szervezett, de semmivel nem jelentéktelenebb azonban az a kapcsolat, melynek során a hegyvidéki falvak lakói leszekereztek termékeikkel az Alföldre.
