Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

Ujváry Zoltánról Gömöri szólások című könyve ürügyén A

ligha lehet hálásabb feladat, mint könyvtárban egy új könyvről beszélni, annak szerzőjét méltatni, s bemutatni, feltételezve, hogy vannak jelen olyanok is, akik személyesen nem ismerhetik. Meg azért, mert a szóban forgó kötet, a Gömöri szólások kisded gyűjteménye, keveset árul el Ujváry professzor életpályájáról, tevékenységéről, aminek erőteljes vonulata tájainkhoz, megyénkhez is kapcsolódik. O beszélt a könyv másik alkotójáról, én röviden őt és munkáját szeretném méltatni, mert úgy gondolom, hogy a vernisszázsok sajátos arculata - hogy ti. vannak az alkotások, vannak a szereplők, s van a megnyitó közönsége, együtt a résztvevők szcenikai lag és antropológiailag tanulságos elhelyezkedése -, végül a gondolati azonosságban, a megismerés üzenetében szervesül. Vázlatszerű lehet természetesen a rendkívül gazdag és a tudományban, tudományszervezésben szerteágazó életpálya bemutatása, olyan, ahogyan a könyvek fülszövegei bemutatják alkotójukat. Ujváry Zoltán 1932. január 25-én Hétben, a történeti Gömör vármegye Trianon után ideát maradt 21 településének egyik apró falujában született. A történelem, a határ változásai életébe közvetlenül is beleszóltak: a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban megkezdett tanulmányait a második világháború után Miskolcon kellett befejeznie. 1951-ben érettségizett, majd a Debreceni Egyetem hallgatója lett. Kezdetben a régi magyar irodalom érdekelte, de nagyon hamar megtalálta annak kapcsolódásait a folklórral. Egész életében egyetlen munkahelye volt: a debreceni néprajzi tanszéken Gunda Béla mellett előbb tanársegéd, aztán adjunktus, később docens és tanszékvezető, 1979-től pedig egyetemi tanár. S ez az a szellemi közeg, a debreceni néprajzosok, többek által debreceni iskolának nevezett szemlélete - aminek megformálásában Ujváry Zoltánnak is meghatározó érdemei vannak -, az a kör, amiben a ma bemutatásra kerülő kötetet is el kell helyeznünk. Az alapos és részletező gyűjtés, a sok-sok terepmunka adatain nyugvó tudományos elemzés az, amiben Ujváry professzor és tanítványai példát mutatnak. Legyen az Szatmár vagy más vidék dramatikus szokáshagyománya, a játék és maszk szerteágazó problematikája, vagy a népköltészet bármely tárgyköre - hogy tudományos tevékenysége pilléreit említsem -, abban a hazai és nemzetközi irodalom eredményeinek és a verbális adatbázisnak, majd az előzőekből levonható teoretikus összefüggéseknek mindig sajátos és kölcsönös egymásra hatása figyelhető meg. Anélkül, hogy részletekbe mennék, el kell mondanom, hogy már 1992-ben, Ujváry Zoltán 60. születésnapján 30 könyv és majd 300 tanulmány, közlemény tanúskodott szerzőnk rendkívül termékeny munkásságáról, gyanítom, hogy ezek száma időarányosan nem lett