Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

kevesebb az elmúlt évtized során sem, ahogy örvendetesen nem csökkent munkakedve, ereje, teljesítőképessége sem. Kapcsolata a szülőfölddel, Gömör kutatásával soha nem szakadt meg, de az elmúlt harmadfél évtizedben érett könyvekké az a hatalmas gyűjtőmunka, amit Ujváry Zoltán évtizedeken át elvégzett. Ne feledjük, a történeti Gömör valóban igazi laboratórium a terepen dolgozó etnográfus és folklorista számára. A megye déli, alföldi jellegű része zömmel magyarlakta, a felső, iparosodott rész pedig idegen ajkú, mára zömmel szlovák, de német és más nyelvi-kulturális tradícióval. A két terület között folyamatos gazdasági-kulturális kapcsolat lüktetett, aminek vizsgálata tanulságos feladatot jelent az interetnikus kutatások számára is. Ha más összefüggésben nem szólhattam Ujváry professzor rendkívüli tudományszervező tevékenységéről, s nem mondhattam el, hogy az elmúlt 25 évben vélhetően ő volt az egyik legnagyobb hazai könyvkiadó - a néprajzban biztosan -, akkor Gömör kapcsán hadd utaljak arra, hogy jelenleg nem csupán a megye történeti-néprajzi monográfiájának elkészítésén és kiadásán dolgozik munkatársaival, hanem eddig 50-nél több kötetet jelentetett meg a Gömör néprajza című sorozatban a térség etnográfiájáról és folklórjáról, miközben - nem mellékesen többnek maga volt a szerzője is. Szólhatnék arról is, hogy milyen fontos szerepet vállalt a putnoki Gömöri Múzeum létrejöttében, s hogy személyes adományával alapította meg a Holló László Galériát, ám ez az alkalom most nem, vagy nem elsősorban az életpálya egészét illető laudációé, hanem egy újabb könyvének a bemutatója. Nem első alkalom az sem, hogy Ujváry Zoltán könyvében egymásra talál a folklór szöveg, az epikus vagy lírai néphagyomány és a kép, a képzőművészeti alkotás. Amellett, hogy a népdalok és balladák illusztrálása e műfajok szövegkiadásának történetét régebbről kíséri, bizonyára Ujváry professzor emberi habitusában is magyarázatára lelhetünk annak, hogy több kötetében is összesimul a kép és szöveg. A teljesség igénye nélkül itt az 1972-ben Debrecenben Ej, haj, gyöngyvirág... A virág a magyar népi kultúrában című kötetre utalok, amit Holló László 20 virágcsendélete illusztrál, de Holló-rajzokkal jelent meg Ujváry professzor Szállj el, fecskemadár (Debrecen, 1977) és Gömöri népballadák (Debrecen, 1987) című könyve is. Feledy Gyula illusztrálta Gömöri népdalok és népballadák című kötetét (Miskolc, 1977), aztán Szilágyi Imre a Mátyás király Gömörben címűt, de a sort még folytathatnánk. Jelen kötet azonban némileg mégis más: amint arra Ujváry Zoltán bevezetője is utal, Sz. Havasi Gyopár rajzainak egy rövid, konkrét jelentést, egy közismert gondolatiságot közvetítő jelentéstartalmat kell átadniuk. Mert a latin proverbium, a tágan értelmezett szóláshagyomány, amivel a folklorisztika - a régi hazai és nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - összefoglalja a szólások, közmondások és más, hasonló rövid műfajokat, rövid, általában mondatnyi terjedelmű, állandósult közkeletű szókapcsolatokat jelent, amelyeknek a nyelvben nem csupán stilisztikai és hangulati hatásuk van, de ki is fejezik egy nyelv, illetve az azt beszélők szövegalkotó gondolatiságát. Vélhetően ez az oka, hogy bár az Ujváry Zoltán által