Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
Megnyitó beszéd Valentínyi Márta kiállításán K ettős ünnepre gyűltünk ma össze, mintegy elő is készülve egy harmadik, valódi ünnepre: Szent István napjára. Az egyik ünnepelt egy intézmény: a Petőfi Múzeum, amely fontos szervező erő e kisváros és szűkebb táji környezete szellemi életében, erősítője az itt élők identitástudatának. Ünnep az új kiállítás megnyitása egy múzeum életében, mert ilyenkor maga köré gyűjtheti azokat, akik tevékenységét hitelesítik, s akik hitükben is megerősítik a múzeumi embereket, a kultúra napszámosait, mert jószerével az Önök megbecsülése az egyetlen elismerésük. Nem most, nem az elmúlt esztendőkben, hanem évtizedek óta immár morzsák jutnak az ellehetetlenülő múzeumi hálózat támogatására, melynek pedig pótolhatatlan feladat jut nemzeti kultúránk tárgyi örökségének megőrzésében, a következő generációk felnevelésében. Egyszerűen az Önök jelenlétére, megtisztelő érdeklődésére gondolok tehát, ha ünnepet mondok. A másik, szó szerint ünnepelt egy fiatalasszony, Valentínyi Márta, aki képeit, műveit hozta el, az alkotó önmaga megmutatásának örömével és kétségeivel. A kitárulkozás sajátos formája ez a tárlat is, bepillantást engedve egy ember legbelső világába, ami csak az ő világa, s valójában soha nem lehetséges ennek a világnak a más általi teljes megismerése: bárki csak részleteiben ismerheti meg, azokban, amelyekben önmagára ismer rá. Az elmúlt egy-két évtized irodalomés művészetkutatása vizsgálatainak tárgyát egyre inkább a befogadás problémájában találja meg, de lehetnek-e az alkotások befogadásának, mondjuk így: megértésének általános elvei? Jelenthet-e valakinek a világa azonosat vagy hasonlót mások számára, lehet-e egyforma az üzenet tartalma, másként fogalmazva: lehet-e azonos a szép valamennyiünk számára? Az Önöknek itt bemutatkozó Valentínyi Márta ma még elsősorban önmaga számára alkot. Önmaga és önmagának bontogatja tehát a világát, s kevéssé igyekszik üzenetté transzformálni látásmódját, belső történéseit. Valentínyi Márta e vidék szülötte, itt él a szomszédos Ikladon. Itt érettségizett 1988-ban az aszódi gimnáziumban. Készségét a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolában fejlesztette kerámia, majd rajz, festő szakon. Rajzolni tanult a Dési Huber Képzőművészeti Körben is. Borgó György Csaba, Ascher Zoltán, Jets György voltak a tanárai, mesterének Dániel Kornélt vallja. Tehetségesen rajzol, közönség elé kerülő képeinek a zöme azonban olaj technikával készül, farostra és vászonra. Önálló kiállításait eddig Vácott, Erdőkertesen, Foton láthatták az érdeklődők, csoportosan állított ki Csömörön, Gödöllőn és a fővárosban.
