Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

Mivel nem művészettörténész vagyok, hanem társadalomkutató, műveinek tartalma, szín- és formavilága helyett, amelyek látványként amúgy is többet mondanak - újra csak arra a sajátos működésre hívnám fel a figyelmüket, ami az alkotó számára a szülőföld, a szűkebb táji és emberi környezet kötődése, az abból szüntelenül való kilépések, kitörések, s a vissza-visszajutasok között kimutatható. Van-e, lehet-e üzenete ennek a kis kiállításnak ma, Szent István ünnepén? Én úgy gondolom, hogy igen. Talán az, hogy ennek a pici országnak egyetlen megyéjében, alig több mint 7 ezer négyzetkilométeren, az ország területének mintegy 8 százaléknyi részén egymástól teljesen eltérő kultúrájú csoportok éltek. Olyannyira különböző ez az örökség, hogy szinte egzotikusnak is tűnhetne egymás számára. Tokaj-Hegyalja, ahol a kecskeméti határnyi területen 12 mezőváros élt és virágzott egykoron, évszázadokon át magába olvasztva a magyarsághoz érkező különféle nációk műveltségét, sajátos paraszt-polgári életmóddá és kultúrává formálva azt. Ebben a közegben szembetűnő a matyóság mássága: eltérő örökség, sok tekintetben uniformizáló közelmúlt, ám hasonló várakozások a jelen és a jövő tekintetében. Sajátos jegyek a kultúra oldalán, azonos emberi helyzetek, sorsok, történetek az egyén vonatkozásában. Én azt gondolom, hogy a hagyományra is építő sokféleség lehet az, ami ebben a meglehetősen depressziós megyében, térségben talán némi esélyt adhat a következő generációk számára. Mindehhez fontos egymás hagyományainak, műveltségének a megismerése és megbecsülése. A lokális, helyi örökség vállalása valójában csak a többi, a környezők megismerése révén jelenhet meg, teljesedhet ki. Ennek a megyének éppen úgy jelképe a hegyaljai bor, mint a matyó hímzés. Ismerjék meg egymást ezek letéteményesei, hogy tehessenek magukért és egymásért is! Ennek jegyében ajánlom figyelmükbe Skarbinecz György képeit és a matyó népművészet reprezentánsait. Az alkotónak további eredményes munkát és jó egészséget kívánva, Elek Józsefnének, Terikének megköszönve a kiállítás válogatását, Önöknek pedig, hogy befogadták ezt az anyagot és megtiszteltek figyelmükkel. (Bodrogkeresztúr, Művelődési Ház, 1998. augusztus 20.)