Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

záloga jövőnknek, nos, túl tehát a közhelyek bizonyosságán, magam emberközeli, mindannyiunk számára szóló üzenetnek érzem a hagyományos műveltség ezen tárgyi relikviáit. Megítélésem szerint ugyanis a népművészet legfőbb esztétikai értéke az, hogy emberi léptékű, s embertől embernek szól. Ha elgyönyörködünk egy-egy szép tárgyban, akkor azt számunkra valóban széppé az teszi, hogy látjuk, érezzük benne egy másik ember fáradságát, keze munkáját, sejtjük mindennapjainak örömeit és keserűségét, ünnepeit, s tudjuk, hogy ugyanúgy élt és gondolkodott, ugyanúgy szeretett, mint mi, ugyanolyan ember volt: született, élt, de többségük meghalt már. Vagyis ezek a tárgyak a kapcsolatteremtés, embertől embernek szóló üzenet hordozói - gyakran olyan üzeneteké, amelyek mai világunkban gyakran csak hiányként vannak jelen. Azt (is) üzenik, hogy jó lenne értelmesen, tartalmasán leélni az életünket, úgy, hogy legyen normális szavunk és gesztusunk egymás számára, s ha lehet, akkor hagyjunk valami nyomot magunk után. Nos, Tisztelt Megjelentek, én úgy vélem, hogy ha e kiállításnak csak annyi haszna van, hogy néhány percre eltűnődünk életünk múlandóságán, s tudomásul vesszük, hogy annak tartalmát szűk környezetünkkel lehet csupán megosztani, és bízunk abban, hogy utánunk majd jobbak jönnek - nos, akkor nem időzünk hiába a múzeumi kiállítások tárlói előtt. A népművészet - esztétikai értékei mellett - példa ma is, amikor tett mindenféle alkotás. Amikor az elvégzett munka öröme, a bármiben meglelt öröm, s a kedvvel végzett, a kéz szeretetét és melegét őrző tevékenység a túlélés lehetősége. Nem teremthet a világ olyan helyzetet, amikor erről le lehetne mondani. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánlom szíves figyelmükbe kiállításunkat. (Nyírbátor, Báthori István Múzeum, 1989. március 1.)