Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ
A Matyó népművészet és Skarbinec György képei elé U gy gondolom, nagyon hálás feladat egy néprajzos számára a matyó népművészet és a matyósághoz, Mezőkövesdhez sok szállal kötődő festő, Skarbinec György képei kapcsán szólni. Hálás, mert a matyóság viselete, népművészete a magyar nyelvterület talán legszínpompásabb vonulata, ami önmagában látványként is a kiállítások mindig sikeres része. S hálás azért, mert a matyóság közegéből kinövő, alkotásaiban azt vállaló művész és értelmiségi kapcsolódásai a mikrotársadalom szerveződésének izgalmas kérdéseit vetik fel. A matyók esetében kifejezetten gazdagnak és eredményesnek mondható történeti-néprajzi kutatás sajátosan árnyalt képet rajzolt e jellegzetes műveltségi csoport karakteréről, kulturális jegyeiről. Ebben - az azonos vonások mellett mára a különbözőségek, a differenciáltság is nyomon követhető. Vagyis az, hogy a korábban három matyó településként emlegetett Mezőkövesd, Tard és Szentistván műveltsége igen sok tekintetben eltér, miközben egészében és részleteiben is sok rokon vonást mutat mind a Dél-Borsodi Mezőség, mind a Bükkalja tradicionális kultúrájával. Lényegében az is egyértelmű mára, hogy az ún. matyó műveltségi jegyek fő hordozója a mezővárosi jogállású Mezőkövesd népe, melynek kulturális arculatát a földrajzi helye, valamint a más jellegű kulturális csoportok közötti helyzete is formálta. Az előbbiek közül, hogy az alföld és a hegyvidék találkozásánál, a kétféle termelési övezet határán, a legforgalmasabb országút mentén vásáros helyként található, az utóbbiakból pedig az, hogy a sík vidéki, bükkalji és a felföldi, főleg palóc folklór számos elemét egyesítette magában. Bár a matyók hagyományuk szerint magukat Mátyás király népének vallották egykor, a matyó népnév másutt sem ismeretlen: református tömbbe, vagy tömbök közé ékelődő katolikusokat neveznek így általában. Jóllehet, a matyóság tradicionális műveltségének számos eleme jellemezte a csoport, hangsúlyosan Mezőkövesd kultúráját (pl. a kertes települési rendszer, ami a nagyállattartó dél-borsodi és alföldi mezővárosok típusát jellemzi, a hadas településszerkezet, illetve családszervezet), a matyóságot népművészete tette ismertté és híressé. A ma közismert színes, zsúfoltan térkitöltő hímzőkultúra - a régi vélekedésekkel szemben -, új keletű. A múlt század közepétől alakult ki fokozatosan, együtt a polgárosodás megindulásával, a matyó öntudat kialakulásával. Szín- és formavilágában jól felismerhető a nagy hagyományú helyi szűcshímzés és szücsornamentika hatása. Ez nem véletlen, hiszen a szabadrajzú, gazdagon zsúfolt matyó hímzést formáló ún. íróasszonyok közül többen, pl. a leghíresebb, Kis Jankó Bori is szűcs famíliából származott. Leggazdagabban a
