Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

zőgazdasági munkáknak. Áttört hátú karospadjának támláján szinte él a lakodalmas menet, felbukkan benne a falu minden jellegzetes figurája, s feltűnik a boszorkány is, amely nélkülözhetetlen velejárója volt a katolikus palócok gondolatvilágának. Faragásain végigtekintve az egykori falusi emberek életének, mindennapjainak, munkájának számtalan mozzanata, s a mesék, a mondavilág elemei váltják egymást. A hagyományok őrzője tehát sajátos formavilágában is Asztalos Johák, átörökítve, napjaink igényeihez alkalmazva évszázadok hagyományos népművészeti kultúráját. Hogy saját véleményemet is elmondjam, nekem leginkább a gyermekét a hátiban cipelő anya figurája tetszik legjobban. A faragás, a szerszámhasználat merész ívelése erőssé rajzolja előttünk ezt a nőt, kifejezve, hogy a falusi közösség számára a szép nő, a jó asszony az erős, munkabíró nő volt. S ezt az erős alakot mégis csodálatosan finommá, halkká varázsolják viseletének motívumai, ruházatának aprólékos, finom megfaragása. Maga az egész alkotás olyan, mint egy szociográfiai igénnyel készült fényképfelvétel. Tegnap szomorúan értesültünk róla, hogy Johák bácsi betegsége miatt nem lehet köztünk. Innen kívánunk neki ezúton is mielőbbi gyógyulást, hogy kezében ismét frissen faragjon a véső és a bizsók, valamennyiünk örömére. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ajánlom figyelmükbe Asztalos Johák alkotásait, s a kiállítást ezennel megnyitom. (Miskolc, Gárdonyi Géza Művelődési Ház, 1977. augusztus 14.)