Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

KÖNYVEK, KIÁLLÍTÁSOK, RENDEZVÉNYEK ELÉ

Asztalos Johák faragványai E

ngedjék meg, hogy egy rövid idézettel kezdjem gondolataimat. Az idézet Klaniczay Tibortól származik, Gondolatok a nemzeti hagyományról című írásából. „A kulturális hagyomány felhasználásának módját, a hozzá való viszonyt mindig osztályszempontok határozzák meg. A hatalom megragadására törő osztály mindig a merészen újat hangsúlyozza, támadja a korábbi társadalmi rend hagyományrendszerét, és a múltból csak az osztály céljaival szorosan egybevágó, forradalmi elemeket emeli ki. Később hagyománybázisának kiszélesítésére törekszik, igyekezve minden olyan múltbeli kulturális értéket mozgósítani, mely céljai szolgálatába állítható, melyet tehát haladónak tekinthet. Mikor pedig végleg konszolidálódott a hatalma, és az új társadalmi rend megvert ellenségei már alig profitálhatnak a hagyományból, az új osztály a hagyomány egésze letéteményesének és örökösének tekinti magát." Két okból is indokolt esetünkben az említett idézet ismertetése, gondolva most már kimondottan a népművészetre, néphagyományunkra, téve mindezt Asztalos Johák alkotásai előtt. Indokolt egyrészt azért, mert az elmúlt években olyan hihetetlen érdeklődés nyilvánult meg néphagyományunk iránt, mely csak a magyar felvilágosodást követő kulturális mozgalomhoz hasonlítható, melynek során kibontakozott az érdeklődés nemzeti hagyományunk iránt. Indokolt másrészt azért, mert mi, etnográfusok népművészeten a paraszti művészetet értjük, s a parasztság részese jelenlegi társadalmi rendünknek, magával hozta kulturális hagyományait, bár annak korábbi keretei, normatívái felbomlottak. Népművészeten tágabb értelemben a parasztság művészi alkotóerejének minden megnyilvánulását értjük, de ide soroljuk például a fazekasok, asztalosok készítményeit is, mert ezek csak akkor lehettek részei a nép kultúrájának, ha azok egy közösség ízlésvilágának megfeleltek, a közösség befogadta azokat. A célszerűség, a funkcióknak való megfelelés nélkülözhetetlen kritériuma a népművészeti alkotásnak. A népművészet világa más szerkezetű, mint modern korunk művészete. Kifejezési eszköze sokféle, mindig a gyakorlati funkciók szerint alakított tárgy, a népművészeti tárgyak tehát a parasztság mindennapi tárgyi világának részei. A népművészetben nincs merev határ a művészi és a nem művészi szféra között, nem ismeri a művész kifejezést. Minden parasztember farag, bár vannak, akik ebben kiemelkedő színvonalat érnek el. Különösen így volt ez Asztalos Johák táji világában, Párád környékén, a Mátrában, ahol a fa meghatározta az emberek mindennapját. Fából készül az újszülött bölcsője, maga is farag már gyermekkorában játékokat, fából készülnek a munka minden-