Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

kapott méltó helyet a Beregi Múzeum. A népi gazdálkodás történeti és recens adatait éppen úgy gyűjtötte, mint a beregi textíliák mintakincsét és a népi társadalom hagyományos szerkezetének emlékeit. A néphit rendkívül archaikus rétegét tárta fel: számos néphitelem vélhetően nyomtalanul tűnt volna el a kutatók szeme elől, ha ő nem figyel fel rájuk. A trianoni határok miatt elzárt, alapvetően tradicionális beregi táj kitűnő lehetőséget biztosított kutatótevékenységéhez. Bármikor készséggel segített a hozzá forduló szakembereknek: adatokat küldött, de ajtaja is bármikor nyitva állt a vendég előtt, akit jó szóval, bölcs tanácsokkal várt. 1979-től, élete utolsó tíz évében már a múzeum volt az elsőszámú feladat. Egyre kevesebbet látva a világból, belül még inkább összeértek benne az évtizedek tapasztalatai, s gondolataiban még távlatosabb lett mindaz, amit korábban empirikusan megvizsgálhatott. Segítők is akadtak: elsősorban Sarolta lánya, aki utódja és méltó örököse lett a Beregi Múzeum élén. Csiszár Árpád 1989-ben hunyt el, nagy űrt hagyva maga után az északkeleti országrész múzeumügyében és néprajzában egyaránt. Az emlékülésen mutatta be a résztvevőknek Németh Péter azt a néprajzi tanulmánykötetet, amit Csiszár Árpád írásaiból a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke - Vásárosnamény Önkormányzata támogatásával még az elmúlt év végén adott ki (A beregi népélet. Néprajzi tanulmányok. Ethnica kiadás, Szerkesztette: Ujváry Zoltán. Debrecen, 1998. 228 lap). A könyv tanulmányokat közöl a néphit köréből, a szatmár-beregi falvak társadalmáról és a népi gazdálkodás több témájáról. Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy Csiszár Árpádnak pl. az emberkoponyával való gyógyításról, a szemmel verésről, a hazajáró lélekről vagy a beregi sertéstenyésztésről, makkoltatásról, az ökörtartásról írott munkái - elsősorban rendkívüli adatgazdagságuk miatt - a hazai néprajz örökbecsű darabjai. A kötet egészében egy autonóm gondolkodású ember világát tükrözi, aki hol távlatosan értékel egy-egy néphitelemet, hol pedig úgy ír le jelenségeket, ahogyan azt maga - kezdettől fogva résztvevőként - megtapasztalta. Ez a jelenlét, ugyanakkor a kívülről való figyelem alkot kerek egészet Csiszár Árpád munkáiban, s tükrözi egyszerre az egyik legberegibb beregi létét és a kutatás mellett való elkötelezettségét, elhivatottságát. Bizonyos, hogy mindebben lelkészi hivatása meghatározó erővel bírt. Az emlékülés arról győzhette meg a tisztelgő utódokat, hogy aki ilyen gazdag, tartalmas életet élt, s ilyen gondosan sáfárkodott az előző generációk örökségével, annak az emléke is tovább él. (Honismeret 1993. 3. szám 88-89.)