Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Csiszár Árpád emlékezete U

gy érzem, hogy most, 10 évvel a halála után, amikor egykori lelkipásztorára emlékezett a gergelyi református gyülekezet, talán megértettem valamit Csiszár Árpád gazdag életének és néprajzi munkásságának forrásából. Az egyszerű, fehér falú templomba Bölcskei Gusztáv püspök szavai közben beszűrődött a falu zaja, a közeli baromfiudvar kakasának kukorékolása, amit csak a zsoltárt éneklő hívek hangja nyomott el. Az istentisztelet közben, mellett ott lüktetett a mindennapi élet. Talán úgy lehet, hogy sehol olyan közeli nem volt egymáshoz az Isten és a beregi nép szolgálata, mint itt, ahol a templom egyszerűsége is leginkább a régi apró, fehérre meszelt falú házakra emlékeztet. Csiszár Árpád néprajzi és múzeumteremtő tevékenysége éppen úgy szolgálat volt, ahogyan az volt a lelkészi hivatása is. O keresztelte meg a falu apraját, adta össze a fiatalokat, s ő temette el az utolsó útra indulókat. Nem csoda hát, ha olyasmit tudhatott meg tőlük, amit a városról érkező néprajzi gyűjtő talán soha. Erre a teljes emberi életre, a református lelkész Csiszár Árpádra, a Beregi Múzeum létrehozójára, a jeles néprajzi gyűjtőre emlékeztek április 9-én Vásárosnaményban és a ma már hozzá tartozó Gergelyiugornyán a helybeliek, hívei, volt munkatársai, tisztelői, egykori barátai. Az ünnepi istentisztelet után a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait a gergelyi temetőben lévő síron. Ezt követően - a Művelődési Központban szervezett kis tanácskozáson - rövid előadásokban méltatta Csiszár Árpád munkásságát Farkas József, a mátészalkai Szatmári Múzeum nyugalmazott igazgatója, Ujváry Zoltán debreceni egyetemi tanár és Németh Péter megyei múzeumigazgató. Csiszár Árpád 1912-ben Szamostatárfalván született hatgyermekes református lelkész családban. Debrecenben teológiát tanult, de mellette filozófiát és földrajzot is hallgatott. Részt vett Roska Márton régészeti tanszékének munkájában is, s Debrecenben gyakorlatban sajátította el a régészeti terepbejárás és kutatás teendőit Sőregi János segítségével. 1938-ban végezte első önálló régészeti munkáját: Szatmár vármegye őt bízta meg Kölcsey Ferenc és két rokona sírjának exhumálásával, a költő csontjainak azonosításával. Több településen hirdetett igét, majd 1954-ben lett a gergelyi gyülekezet lelkésze, amit 25 éven át szolgált. Lelkészi munkája mellett is fáradhatatlanul járta kerékpárjával a vidéket, s figyelte, gyűjtötte a régészeti leleteket, de mind nagyobb teret kapott érdeklődésében az általa oly jól ismert és szeretett beregi ember hagyományos műveltségének kutatása. Érzékelte a falusi műveltség gyors átalakulását, s érezte, hogy a tárgyi és szellemi örökség gyűjtése elodázhatatlan feladat. Elmaradhatatlan kerékpárján hordta össze a csak csíráiban létező vásárosnaményi múzeum tárgyait: 1971-ben