Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL
tájházak kialakítása serkenti a néprajzi tárgygyűjtő munkát is. 16 (Igaz, ez később anomáliát is okoz az önkormányzatok számára történt átadásukkor.) Természetesen a megye követel is a támogatásokért: évente 60 és 80 közötti kiállítás, a tudományos ismeretterjesztő tevékenység során akár több száz előadás (igaz, a fiatalok kedvéért mondom, 25 évvel ezelőtt szerencsés esetben 150 forintos TIT darabáron), az iskolai oktatás és a honismereti munka támogatása, az élő népművészet segítése, s számos napi közművelődési feladat koncentrálódik abban az időszakban a múzeumban. Ugyanakkor vákuum van a megye és a térség tudományos életében, a fiatal kollégák pedig vannak olyan ambiciózusak, hogy a múzeum az 1980-as évek derekára a megye társadalomtudományi kutatásainak meghatározó intézményévé válik. Ezt a tudományos kutatóhely státusa is kifejezi, ami persze inkább erkölcsi elismerést jelent. Talán elfogult vagyok, de szerintem eddig ez volt a csúcs az intézmény néprajzi tevékenységében, ami azonban azzal jár, hogy a szakmai presztízst egyre inkább a tudományos munka jelenti, s bár nem felejtődik el a kötelező gyűjteményi feladat sem, de annak tempója lényegesen komótosabb az előzőnél. A kutatás nem kapcsolódik össze organikusan a tárgyi anyaggal. Szerencsés kivétel az olyan témaválasztás, mint a Fügedi Martáé, akit a népművészet, különösen a textilek és viselet iránti érdeklődése a napi muzeológiai munkában is összevarrt gyűjteményének tárgyaival. Kevés tárgyegyüttes tudományos feldolgozása születik meg. A múzeum néprajzos kollektívája inkább a megye összetett táji arculatának és tagolt hagyományos műveltsége értelmezésének, a térség népei kulturális érintkezéseinek, kapcsolatainak vizsgálatában jelölte ki önmaga feladatát, amire helye és helyzete kétségkívül predesztinálja. (Vannak persze kivételek, de részletekbe nem mennék bele.) Hiányoznak a nagy néprajzi kiállítások: az 1974-től 1986-ig álló, Ember és munka című állandó kiállítás néprajzi része után inkább csak kisebb, szép tárgyakkal reprezentáló tárlatok születnek. Sokkal inkább konferenciák, 17 kiadványok sora jelzi ekkor a miskolci néprajzosok aktivitását, amihez kétségkívül két szakmai tényező jelent látszólag megnyugtató hátteret: részben az, hogy a tárgyi gyűjtés feltételei - a néprajzi muzeológia tradicionális elvei szerint gyengülnek, másrészt, hogy a raktárak, nyilvántartás, gyűjtemények helyzete aránylag megnyugtató. Nem feltétlenül erősítik a működést a szakma megosztó vitái sem, amelyek - a megújítás dicsérendő szándékával - kifejezetten rontják a néprajzi muzeológia rangját, presztízsét. Valamelyest lendületet ad a tárgyi gyűjtésnek a megyei népművészeti monográfiák sorozatának megindulása, amiben Borsod-Abaúj-Zemplén megyének valahol az élen kellene járnia. Hogy nem 16 Szabadfalvi József-Viga Gyula 1979. 17 Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 1984), Árucsere és migráció (Tokaj, 1985), Kép-hagyomány-nép-hagyomány (Miskolc, 1988), Népi építészet a Kárpátmedence északkeleti térségében (Miskolc, 1989). Valamennyi konferencia-kötetben is. Vö. Kunt Ernő-Szabadfalvi József-Viga Gyula 1984., Szabadfalvi József-Viga Gyula 1985., Szabadfalvi József-Viga Gyula 1986., Kunt Ernő 1990., Balassa M. Iván-Cseri Miklós-Viga Gyula 1989.
